A Velencei Bizottság nemrég jelentést adott ki Magyarország Alaptörvényéről. A jelentésről hiteles fordítás hiányában és a kormánypártok képviselőinek félrevezető nyilatkozatai miatt téves kép alakulhatott ki a közvéleményben. Annak érdekében, hogy a nyilvánosság valós információkkal rendelkezzen a Velencei Bizottság (VB) kritikáiról, az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közösen elemzést készítettek a VB jelentéséről és az ahhoz kapcsolódó kormányzati reakciókról.
A három szervezet elemzésének lényegi megállapításai a következők:
1. Ellentétben a kormányzati kommunikációval, a Jelentés összességében az Alaptörvénynek nem dicséretét, hanem átfogó bírálatát adja. A Bizottság Jelentése komoly szakmai kritikát fogalmaz meg az Alaptörvény elfogadásának körülményeiről, és olyan súlyos tartalmi kifogásokat emel, amelyek csak az Alaptörvény módosításával orvosolhatók.
2. Ellentétben a Kormány képviselőiének állításaival, a Jelentés nem értelmezi rosszhiszeműen az Alaptörvényt. A diplomatikus elemzés helyenként szelíd rábeszéléssel ajánlja az európai követelményeket a Kormány figyelmébe. A normaszöveg kétértelműsége vagy hiányossága esetén a Velencei Bizottság többször a jóindulatú értelmezésből indul ki, így jár el az abortusz vagy a szekularizáció kérdésében is. Azért pedig a kritikák megfogalmazója nem kárhoztatható, hogy rámutat: az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek vannak elfogadhatatlan olvasatai is.
3. Ellentétben a kormányzat álláspontjával, a Jelentés egyértelművé teszi, hogy az Alaptörvény számos pontja veszélyezteti a demokratikus berendezkedést. Ilyen például az Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozásának fenntartása; az alapjogok korlátozására irányadó új szabályozás, a kétharmados törvények rendszere, amely a jelenlegi kormány adó-és társadalompolitikai döntéseit betonozzák be; vagy a költségvetés parlamenti elfogadásának antidemokratikus akadályozása a Költségvetési Tanács által.
A civil szervezetek elemzése amellett, hogy a Jelentés ismertetésével európai tükröt tart a kormányzatnak, az Alaptörvényt a rendszerváltást követő magyar alkotmányos gyakorlat fényében is vizsgálja, és ennek alapján néhol a Velencei Bizottságnál is kritikusabb álláspontot fogalmaz meg róla.
