Kormánykrónika

Hétfőn a késő esti órákban új történelmi mélypontra zuhant a forint az euróval szemben: egy euróval 317,72 forintos rekordszinten is kereskedtek. A forint a Bloomberg adatai szerint hétfőn a világ legrosszabbul teljesítő devizája volt, már a kora délutáni órákig több mint 2 százalékot gyengült az euróval és a svájci frankkal, több mint 3 százalékot a dollárral szemben.

A forint árfolyama az utóbbi két hónapban került lejtőre. Július elsején még 264,7 forint volt az euró MNB-középárfolyama, és egészen szeptember elejéig egy ennél nagyjából 10 forinttal gyengébb, 3 százalékos sávban, 264 és 273 forint között mozgott az euró jegybanki jegyzése. Aztán a szeptember 8-i 275,7 forintos árfolyam egy hét alatt 288 forint közelébe emelkedett, majd szeptember 22-én már 292 forint fölött volt – ebben az időszakban jelentették be a végtörlesztést. A forint árfolyama október első napjai óta nem volt 290 forint alatt, október 27-e óta pedig már 300 forint alatti jegybanki középárfolyamot sem láttunk.

A forint mélyrepülését előszeretettel magyarázzák a nemzetközi befektetői hangulat romlásával, a kormányzati kommunikációban is mantraszerűen ismételgetik, hogy minden magyarországi gazdaságpolitikai baj oka az euróválság. Az természetes, hogy a világpiaci folyamatok, a görög és az olasz válság hatással van, és nyáron az amerikai adósságválság is hatással volt a forint árfolyamának alakulására.

Csakhogy ezek a világgazdasági folyamatok épp így hatnak valamennyi feltörekvő piaci deviza, így a közép-európai térségben a cseh korona és a lengyel zloty árfolyamára is. Ha azt mondjuk, hogy minden bajunk, és minden forintgyengeség oka az, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, akkor azt kellene látnunk, hogy a forint ha nem is századszázalékra, de nagyjából hasonlóan gyengül az euróhoz képest, mint a zloty vagy a korona.

Ehelyett mit látunk?