A gazdaság teljesítményéhez képest másfél évtizede nem volt ilyen magas az államadósság
Hiábavalónak bizonyult minden erőlködés és áldozatvállalás: az államadósság szintje sehogy sem akar csökkenni. Sőt, a Magyar Nemzeti Bank szerint utoljára 1995 első negyedévében volt olyan magas a hazai össztermék (GDP) arányában mért mutató, mint a tavalyi harmadik negyedév végén.
A magán-nyugdíjpénztári háromezermilliárd forintos megtakarítás kisebb részben a nyugdíjkiadásokra, döntően viszont az adósság törlesztésére ment el tavaly, ám a forint rohamos gyengülése gyorsan felemésztette ezt a forrást is. Végül a harmadik negyedév végére 22 931 milliárd forintra, a GDP 82,6 százalékára nőtt a ráta.
Szeptemberben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter még azzal büszkélkedett, hogy egy négymilliárd eurós tétel visszafizetésével a nyár végi 77 százalékról november végére 73 százalékra mérséklik az államadósságot. 2011 záró negyedéve további emelkedéssel „kecsegtet”, hiszen amíg július elsején 262 forintról indult az euróárfolyam, s a szeptembert 293 forinton zárta, addig az év utolsó hónapjában szinte végig 300 forint fölött volt a kurzus, időközben felállítva a 317,91 forintos történelmi csúcsot.
A többi vezető deviza is az euróhoz hasonló sebességgel drágult. Az árfolyam mára döntő tényezővé lépett elő a magyar államadósság alakításában, hiszen – átszámítva – 11 863 milliárd forintnyi a devizában jegyzett tartozás. Ez a teljes adósság 51,7 százaléka. Viszonyításképpen: 1995-ben csupán 8,5 százalék volt a devizában mért fizetési kötelezettségünk, míg 1990-ben alig haladta meg az egy százalékot.
Az új jegybanktörvény elfogadásával a kormány kikövezte az MNB devizatartalékát őrző trezor felé vezető utat, hogy onnan adandó alkalommal kitalicskázhassa a pénzt – mutattak rá az elsejétől már hatályos új jogszabály egyik legfontosabb elemére a lapunknak név nélkül nyilatkozó elemzők.
Bár az eredeti, Orbán Viktor miniszterelnök által december elején közölt szándék szerint a gazdasági növekedés beindítása érdekében használnák fel az „irdatlan pénzmennyiség” egy részét, a terv azóta részben módosult. Matolcsy akkor sietősen korrigálta a kormányfő elszólását, mondván: a magyar devizatartalék nagy kincs, óvni kell, abból nem lehet forrásokat a gazdasági növekedést támogató programokra felhasználni.
A más célú hasznosítás elvi lehetősége rögtön felmerült, amikor novemberben a Moody’s, majd karácsony előtt az S & P is a befektetésre már nem ajánlott, bóvli kategóriába sorolta a hosszú távú magyar államadósságot, s a kettő között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság tárgyaló delegációja – Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa intésére – felfüggesztette a hiteltárgyalásokat, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra a jegybanki függetlenséget sértő új MNB-törvény és más, uniós normákba ütköző készülő jogszabályok miatt.
A jelenleg 35 milliárd euróra rúgó jegybanki devizatartalékok adósságcélú felhasználásával ugyanis vezető politikusok szerint IMF-hitel nélkül is átvészelhetnénk a nehéz időszakot, amíg a gazdasági növekedés beindul, s könnyebbé válik az adósságteher. Elemzők azonban ezt rendkívül veszélyesnek, olyan mesterséges beavatkozásnak tartják, ami növeli az országkockázatot, és miközben erodálja a befektetői bizalmat, katapultálja a magyar állampapírhozamokat. Egyhangú véleményük szerint az IMF–EU-hitelmegállapodásnak az ország finanszírozhatósága szempontjából nincs alternatívája. Bár a legutóbbi állampapír-aukciók lesújtó eredménnyel jártak, az adósságfinanszírozás szempontjából ma még korai megkongatni a vészharangot.
Nehéz lenne meghúzni azt a határvonalat, amelynél az állampapírok hozama már kritikus szintet ütne meg finanszírozási szempontból, s amelyen túllépve Magyarország negatív spirálba kerülve nem tudná előteremteni a folyamatos törlesztéshez szükséges forrásokat – állították lapunknak piaci elemzők és állampapír-piaci kereskedők.
Akad olyan vélemény, mely szerint már a mostani 9 százalék körüli 5 és 10 éves hozamszintek is irreálisan magasak, s ezek már nem fenntarthatók. Ugyanakkor volt olyan vélemény, miszerint akkor kerülne a csőd közelébe az ország, ha az 5 és a 10 éves államkötvények hozamszintje tartósan, vagyis több mint egy éven át 10-11 százalék vagy e fölött lenne.
Ennél rövidebb idő esetén „csupán” egy kiugróan drága finanszírozási szakaszról lehetne beszélni, ám az nem járna végzetes következményekkel. Emlékeztettek rá, hogy 2008 és 2009 fordulóján több hónapon át 13-14 százalék közelében járt a papírok hozama, más kérdés, hogy jegyzés nemigen volt, hiszen akkor már létezett az IMF-megállapodás, abból finanszírozták az országot. Idén a jelentős devizalejáratok refinanszírozása ellenére várhatóan mérséklődik a teljes bruttó állampapír-kibocsátás – áll az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) finanszírozási tervében.
Az összes kibocsátás 69 százaléka forint, 31 százaléka deviza lesz. A tervezett nettó kibocsátás – 643 milliárd forint – 95 százaléka a forintpiacon zajlik majd le. (Idén a sokat emlegetett, négymilliárd euró értékű piaci devizaforrás-bevonás célja a lejáró devizaadósság megújítása.)
Fellegi utazik, a Fitch még vár
A Fitch Ratings hitelminősítő lehetséges lépéseire kitérve forrásaink megjegyezték: bár ennél a szervezetnél még befektetésre ajánlott szinten vagyunk számon tartva, de negatív kilátással. Ebben az esetben hat hónapon belül dönteni szoktak. Ahogy azonban most állnak az IMF-tárgyalásaink, valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb megérkezik a visszasorolás. Piaci szereplők nem tartják valószínűnek, hogy korábbi ígéretével szemben a Fitch ezzel megvárná a második negyedévet. A mostani szakaszban viszont olyan „izzadságszagú” a helyzet az IMF és Magyarország között, amelyből az szűrhető le: nemhogy januárban vagy februárban, de még márciusban sem biztos a megegyezés létrejötte. A magyar félen látszólag ez nem múlik, hiszen Fellegi Tamás január 11-én utazik Washingtonba, hogy informális egyeztetéseket folytasson a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). A tárca nélküli minisztert fogadja Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója is. Christoph Rosenberg, a valutaalap magyarországi misszióvezetője korábban elmondta, hogy a program előkészítő munkálatai akkor folytatódhatnak, ha a kormány hajlandó egy készenléti hitelprogramról (SBA) tárgyalni. A jelek szerint a szigorú gazdaságpolitikai feltételekkel együtt járó SBA-tól sem idegenkedik már a kormány, amely kezdetben védőháló típusú elővigyázatossági hitelt szeretett volna kapni az IMF-től.
