A hír igaz: Orbán Viktor arcát gipszbe öntötték, hogy a vakok is "láthassák" a miniszterelnököt. De nem most, ráadásul nem ő az egyetlen "letapogatható" személyiség. A politikusok közül készítettek már arcmaszkot Lévai Katalinról, Sólyom Lászlóról és Schmitt Pálról is.
A festés nélküli, kifejezetten csak az arcot ábrázoló daraboknak a Vakok Állami Intézete szolgál állandó lakhelyül. A kezdeményezés célja az volt, hogy a vak emberek konkrétabb képet tudjanak kialakítani a hangjuk alapján már ismert személyekről. A gyűjtemény évről évre bővül, így már neves hazai sportolók, énekesek, színészek arcát is "láthatják" a szemük világát veszített emberek.
Arról, hogy miért pont ezekről az emberekről készült kópia, Szabóné Berta Irén, a Vakok Állami Intézetének igazgatója beszélt.
- A történet 2007-ben kezdődött, mikor megkérdeztük a lakókat, hogy kit szeretnének látni. Elsősorban közéleti személyiségek nevei merültek fel. Első körben hat emberről készült maszk, köztük az akkor még nem miniszterelnöki státuszban lévő Orbán Viktorról is. Azóta minden évben történik valami bővülés, például tavaly mindenki egy hangüzenetet mellékelt a saját arcképéhez, idén pedig neves sportolókkal bővítettük a repertoárunkat.
- Mitől annyira élethű tapintásúak ezek a szobrok?
- A gipszfelületen van egy oxam nevű gumiszerű anyag. Ez a bevonat teszi annyira tapintásbaráttá, egyúttal drágává is ezeket a maszkokat.
- Mennyibe kerül egy ilyen maszk elkészítése?
- Ez nem egy olcsó dolog. Minimálisan 60 ezer forint egy maszk önköltségi ára, melyet szponzorációból és pályázati pénzből igyekszünk biztosítani.
- Népszerű ez a kiállítás?
- Igen, nagyon. A látássérülteknek azért jelent nagy örömet ez a kezdeményezés, mert a hanghoz elképzelnek egy arcot, melyet ilyen módon meg is tapinthatnak. Van egy olyan csoport, az Elemi Rehabilitációs Csoport, mely a felnőttkorban megvakult embereknek segít, megtanítja őket újra élni az életet. Nekik konkrétabb elképzeléseik lehetnek a dolgokról, de ők is szívesen fogadták ezt a programot.
- A kiállításon találkoztunk Zsuzsival, aki épp az egyik kiállítási darabot vizsgálta.
Nekem nagyon érdekes ez a kiállítás, mivel én születésemtől kezdve nem látok, és eddig csak az ismerőseim arcát taperolhattam. Az érintés azért olyan fontos, mert nekem ez a kommunikáció egyik formája. Ezek a maszkok arra jók, hogy alapvonásokat le tudok olvasni róluk. Azért az élő arcokat jobban szeretem.- fűzte hozzá cinkos mosollyal Zsuzsi.
