Az elmúlt napok bejelentéseit könnyű pellengérre állítani, mert most derült ki, hogy a magyar csoda nem működik: egyszerre több pénzt hagyni az embereknél és csökkenteni az adósságot nem lehet. De hiába könnyű kinevetni a kormányt, a baj túlságosan nyomasztó. Mert ettől még nem látszik a kiút.
Éles hangon megy a gúnyolódás, és nem ok nélkül. A kormány olyan helyzetbe manőverezte magát az elmúlt néhány napban, hogy most van a legnagyobb krízisben megalakulása óta. Pedig volt már pár öngyilkos gesztusnak tűnő fordulat, például a médiatörvény az EU-elnökség előestéjén, vagy a visszamenőleges adóztatások.
A dolgok persze összefüggenek. Egy újabb nem ortodox, vagyis minden bizonnyal jogszerűtlen intézkedés után nem sokkal derült ki, hogy az egykulcsos adó mégsem lesz igazán egykulcsos. Innen a gúnykacaj.
Az egész ügy egyik legérdekesebb tanulsága politikai szempontból az, hogy az egykulcsosság elmismásolása pont azt korrigálja egy kicsit, amit a kormány kritikusai a leghevesebben kritizáltak. A hátbaveregetés helyett (mondhatnák például, hogy „na, legalább ezt belátták”) inkább kinevetik a visszakozást. És ez valamennyire érthető is: a kormány eddigi magabiztos kommunikációjában ilyen nyilvánvaló önellentmondást (hazugságot) találni most önigazolást jelent sokaknak.
A túl magasra tett mérce, a magabiztosságtól duzzadó, sokszor kifejezetten agresszív politika most ütött vissza, éppen amikor egyébként akkora a baj, hogy Orbánék kénytelenek voltak bevállalni, hogy hülyét csináljanak magukból.
Láttunk már ilyet? Hát persze! Amikor az Antall-kormány azt ígérte, hogy nem lesz benzináremelés, akkor taxissztrájk volt a válasz arra, hogy egy hét múlva lett – pedig nyilván nem jókedvükben emeltek. Amikor Gyurcsány Ferenc a százhuszadik reformját jelentette be, akkor is mindenki hahotázott. Az a baj, hogy az arcátlanság már középtávon visszaüt. A megváltó szerepében tetszelegni és közben bizonytalanul csetleni-botlani nem hálás szerep.
Ráadásul ez a csetlés-botlás korántsem csak kommunikációs szempontból érhető tetten. A tavaszi Széll Kálmán terv azt ígérte, hogy elsősorban a kiadások csökkentésén keresztül lehet majd spórolni, és nem a bevételek növelésével.
Ahol konkrét csúszás biztosan van, az a következő passzus: "2011 szeptemberéig elfogadjuk a közoktatási és felsőoktatási rendszert szabályozó új jogszabályokat". Itt csak tervek bukkantak fel, egészen durvák egyébként, az egész napos általános iskolától a jórészt önköltséges (értsd tandíjas) felsőoktatásig.
A terv további 25 pontjában nincs csúszás. Viszont az is jól látszik, hogy a dolgok lassan vagy elképesztő titokban készülnek. Nem látszik a MÁV és a BKV beígért átalakítása, a 300 ezer közmunkás új munkahelye és még sok más sem. Például aligha lehet az összes rokkantnyugdíjast szilveszterig felülvizsgálni, ha el sem kezdődött érdemben a folyamat.
Azáltal, hogy a most bejelentett gazdasági intézkedések inkább a bevételek növelésére koncentrálnak, úgy tűnik, inkább a szokásos, az elmúlt 20 évben ismert pályára állt a kormány. Áfaemelés, járulékemelés van napirenden.
Miközben a Széll Kálmán terv ígért részletei közül a legnagyobb falatok (nyugdíjrendszer átalakítása!) egyáltalán nem körvonalazódnak, több tucat egyéb, nagyon fontos és nagyon sok érdeket sértő törvényt kellene karácsonyig elfogadni, a bíróságok igazgatásától a választások rendjéig, stb. Csak a budapesti önkormányzati rendszeren (milyen kis falatnak tűnik ebben a tengerben) máris éles vita van Tarlós István és a kerületi polgármesterek között, a kormány pedig hallgat a saját álláspontjáról.
Iszonyú nagyok a vállalások, és közben a megvalósítás botladozik. Ráadásul a nyugati világ gazdasági válsága mélyül. Egyáltalán nem látszik az erő a hatalmas változások gondos végigvitelére. A kormány váratlan és önellentmondásos húzásokkal igyekszik lavírozni, és most már kezd szabállyá válni, hogy szabályellenes húzásokkal próbálja kezelni a kezelhetetlent.
Jövőre aligha megúszható, hogy tovább szegényedjen az ország. A fizetések csökkennek vagy a munkanélküliség növekszik, az adóváltozások vagy a bátor minimálbéremelés valamelyiket a kettő közül kitermeli. A végtörlesztéssel kapcsolatos erőltetett menet jól mutatja a zavart.
A devizahitelekről szóló szerződések utólagos felülbírálata legalább az EU törvényeit sérti, és részleteiben még mindig nem tisztázott, ráadásul a devizahitelesek többségén nem segít. Viszont a gesztus kellett, hát lett ez az öszvér, ami kívülről is rosszul néz ki, hiszen azt a képzetet kelti, hogy Magyarországon jogbizonytalanság van. Belülről is gond lesz vele, mert a forint gyengülése a megsegítésre célzott többséget inkább még nehezebb helyzetbe sodorja.
A szétesettség jelei látszanak. Ami nem csoda. Ez látszik egész Európában, az EU sem tud mit kezdeni saját valutájának válságával. Nem látszik jó recept.
Lehet követelni brutális megszorításokat, de a lett példa is brutális. Lettországban megcsinálták a kompenzációk nélküli, tisztán megszorításokon alapuló válságkezelést: átlagosan 30 százalékkal csökkentek az állami alkalmazottak bérei, bezárták a kórházak több mint felét, a szociális hálót szétszaggatták. A születések száma az egyik legalacsonyabb a világon, a kivándorlási kedv erősen nő, a GDP hatalmasat esett az elmúlt években. Óriási viták vannak a világban, hogy megéri-e vállalni ezt. Balról azt mondják, ez öngyilkosság volt, jobbról meg, hogy a bátorság üli diadalát.
Ugyanakkor az is látszik, hogy az óvatoskodás sem hoz sehol átütő sikert. Nincs kényelmes, ideális recept az eladósodottságra. A Fidesz nagy ígérete az elmúlt egy évben az volt, hogy bátor, szabályszegő intézkedésekkel átvágható ez a gordiuszi csomó: hogy egyszerre lehet olvasztani az adósságot és jólétet hozni. A legutóbb bejelentett intézkedések azonban arra utalnak, hogy ez (ahogy a tankönyvek is írják) nem lehetséges.
A speciális, törvényszegő magyar út nem állt össze rendszerré, és nem jött el a kibontakozás ideje. Mégiscsak adókat és járulékokat kell emelni.
Közben az is látszik, hogy a lakosság nem hisz már senkinek. Nagyon alacsony a választói kedv, ez fontos válságtünet. A Fidesz persze simán nyerne most is, az ellenzék nem mutat megoldási lehetőségeket. Az MSZP-t felőrli a belső háború. A Jobbik az adósságtörlesztés leállítását akarná, ami a teljes elszigeteltséghez vezetne. Az LMP zöld gazdaságának programja elnagyoltnak tűnik. Nincs jó ötlet sehol.
