Kormánykrónika

Tegnap az MTV-ben folytatódott a kirúgási folyamat; a közmédiumoknál kedden, a rádióban kezdődő elbocsátást ma a Duna TV-nél folytatják. Sok ismert arc tűnik el a televízióból, a többi között elküldték Rózsa Pétert, Siklós Andrást, Winkler Nórát, Sugár Ágnest és Mészáros Antóniát. Több szervezet szolidaritást vállalt az érintettekkel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap viszont fenyegető üzenetet küldött: bíróság előtt találhatja magát, aki politikai tisztogatásról mer írni.

Az MTV-ben folytatta tegnap a kirúgást a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (Alap). Itt is, mint a szerdán a közrádióban, ismert, nagy szaktekintélyű embereket tettek utcára. A névsor a szakmát is meglepte, sok fiatal a most elküldöttektől tanulta a hírgyártás és a műsorkészítés fortélyait. A műsorvezetőket, riportereket, szerkesztőket és felelős szerkesztőket ABC-sorrendben hívják/hívták be, az elbocsátás ma is folytatódik.

Minden elbeszélgetésre 10 perc jut, első körben 550 embertől válnak meg a közmédiumoknál egyéni indoklás nélkül. A következő hullám ősszel lesz. Az Alap azzal indokolta a lépést, hogy pazarló volt a közszolgálati médiumok gazdálkodása, alacsony nézettség és presztízs mellett. Az elbocsátásokat "egy nem demokratikus szervezet bonyolítja le, demokratikus kontroll nélkül" - így értékelte a folyamatot Majtényi László, a volt Országos Rádió és Televízó Testület elnöke. Az Alap egyébként az együttérzés kifejezését is a kollégákba fojtotta, Cserháti Ágnes szóvivő közölte, mihez tartsa magát a kirúgásról tudósító sajtó: "a leépítésben érintettek politikai alapon történő kiválasztására tett utalások súlyos vádak, melyeket az azokat megfogalmazóknak bizonyítaniuk kell majd, akár bíróság előtt is. Határozottan kijelentjük, hogy döntéseink kizárólag a közszolgálati média megújítását szolgálják. Akik politikai tisztogatásról beszélnek, azok az elavult, alacsony presztízsű, átláthatatlanul gazdálkodó közmédia fenntartásában érdekeltek." Meg lehet tiltani, hogy politikai tisztogatásról beszéljünk - reagált erre Majtényi, de akinek attól kell rettegnie, hogy holnap tud-e enni adni a gyerekeinek, azok világosan tudják, hogy miről van szó.

Sokan emlékezhetnek Szalai Annamária tavaly júliusi mondataira. A médiahatóság Orbán Viktor miniszterelnök által kinevezett elnöke akkor kijelentette: a Fidesz nem akarja politikai pórázon tartani az intézményeket, és Szalai nem számít tömeges elbocsátásokra a közmédiumoknál. Megjegyezte akkor azt is, jó hír, hogy beemelték a média-közszolgálatot az alkotmányba, ebből már lehet építkezni. Az új szabályozás ugyanis még pontosabban rögzíti, miként lehet teljesen függetleníteni gazdaságilag a közszolgálati médiát a hatalomtól. Ez eddig nem így volt, mert kedvére elvett vagy adott a kormány az egyes közszolgálati intézményeknek, attól függően, hogy mennyire állt a szívéhez közel; a gazdasági póráz pedig politikai pórázt is jelent - mondta akkor Szalai.

Őszig mintegy ezer embert küldenek el a közmédiumoktól

Először azt hittük, viccelnek - mondták a sokat látott köztévések és közrádiósok

A Lánchídtól 5-6 ember érkezett a Krónikába. Kezdett minden megváltozni. Az egyik lánchidas rendszeresen zsidó vicceket mesélt. Elkezdtünk Fidesz-sajtótájékoztatókra meg kormányszóvivőikre járni. Korábban az újságírók maguk hozták a sztorikat, ezeket dobtuk be értekezleten. A Krónika mindig szállított 2-3 saját sztorit a közéletből. Jött a West Balkán-tragédia. A szerkesztő azt az utasítást adta egy roma kollégámnak, derítsük ki, hogy a fiatal lányokat nem eltaposták, hanem cigányok megkéselték, abba haltak bele. Mondtam neki, hogy egymástól független hírforrások, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők is állítják, hogy nem volt az áldozatokon késszúrás. De ő kötötte az ebet a karóhoz, mert a Facebookon azt olvasta, cigányok késeltek. A Cohn-Bendit-ügy is intő jel volt. Megérkezett a rádióba a kormánykommunikációtól az anyag, és a szerkesztők azzal szembesültek, hogy a régiek közül ezt senki sem fogja beolvasni. Egy gyakornokra parancsolt rá a Krónika főszerkesztője, aki nem mert neki ellentmondani. Így egyszer adásba kerülhetett az a gyalázatos anyag. Válságstáb alakult, a szerkesztők nagy része megértette felháborodásunkat. Nem is ment le az anyag egész nap. Ám, amikor 10-kor lejárt a munkaidőnk és hazamentünk, újra betették. A hírműsorok szerkesztője ekkor felállt és beadta a lemondását. Ekkor vált világossá, hogy ránk már nincs szükség.