Ha csak a német és az osztrák sajtó volna… Ha csak a francia. De az, amit én – a tőlem telhető legnagyobb szelídséggel – a mi „húsvéti alkotmányunk” kedvezőtlen fogadtatásának neveznék, sajnálatos módon nem korlátozódik a német és a francia nyelvterület sajtójára, sőt egyáltalán nem korlátozódik a sajtóra.
Példa nélküli dolgok történnek itt. Az ENSZ főtitkára, a mindig ázsiai módra mosolygós, udvarias, hivatalából eredően dupla sztaniollal fogalmazó Ban Ki Mun éppenséggel Budapesten, első hivatalos látogatásán (melyet rosszabbul nem is időzíthettek volna) tette szóvá egy lélegzettel Orbánék médiatörvényét és új alkotmányát, fölidézve azt a „nyugtalanságot”, amelyet ezek a jogszabályok keltettek Magyarország szomszédaiban, sőt nem csak náluk, hanem „világszerte” (ha jól olvasom).
Tudni kell, hogy ha bármely tagállam – akár egy manifeszt módon elnyomó rendszer – belügyeiről van szó, a főtitkár ötször is meggondolja, mit mond, végtére is az ő megbízása nem arra szól, hogy bárkit elidegenítsen, hanem arra, hogy egyetértést keressen. E kötelességének eleget is tett – a szólásszabadság mint minden mást felülíró emberi jog tárgyában bizalmát nyilvánította a magyar kormány iránt –, de ez a „vörös farok” nem tette felejthetővé a kritikát, amit, gondolom, vendéglátója, Schmitt Pál nem szívesen hallgatott végig.
Ban Ki Mun, noha forma szerint a világ „egyes számú közjogi méltósága”, tekintéllyel bír csak, nem hatalommal. Hatalma a német kormánynak van. És mit tesz isten, megint megszólalt Werner Hoyer a német külügyminisztérium államminisztere, és azt találta mondani, hogy nem véletlenül kapálózott ő annak idején a médiatörvény miatt, a német kormány aggodalmait a húsvéti alkotmány nem enyhítette, hanem mélyítette. Jó, Hoyer nem Merkel pártjának embere, hanem liberális politikus, de csak a gyerek gondolhatja, hogy a fegyelmezett németek világában ő kizárólag a maga vagy pártja, nem pedig a kormánya nevében beszélt. Hogy miért, az a kérdések kérdése.
Németh Zsolt, a magyar diplomácia második embere megtehette ugyan, hogy kikérje magának Hoyer nyilatkozatát (mely a várható kétharmados törvényekre is vonatkozott), de ha felkérnének, én azt javasolnám Némethnek, főnökével együtt gondolkodjon el mélyen. Tudniillik a német médiába alaposan leszivárog a „hoyeri gondolkodás”. Az ottani köztévék akár durvának is nevezhető módon kommentálták a húsvéti alkotmányt.
Ez nagy baj. Utoljára a Kaczynskiak Lengyelországa keltett ilyen utálatot arrafelé. A különbség csak az, hogy Magyarország németfüggősége arányaiban sokszorosa a lengyelnek. És ha egy ilyen nélkülözhetetlen gazdasági partner állami vezetőinek – nem tegnap keletkezett – indulatai rátelepednek a kapcsolatainkra, annak kibírhatatlanul kemény következményei is lehetnek.
