Kormánykrónika

Ésszerűnek látszana annak alapján értékelni a Széll Kálmánról elnevezett – angol nyelvű változatában „Magyarország strukturális reformprogramja [1]” címet viselő – tervet [2], ami benne van. Ki lehetne emelni az adósságráta tervezett leszorítását, vagy a kilátásba helyezett megszorítások (strukturális átalakítások) jellegét. A közzétett magyar nyelvű dokumentum azonban általános elképzeléseket fogalmaz meg, és angol változata sem tartalmazza azokat a részleteket, amelyek alapján megvalósíthatóságát, illetve megvalósításának lehetséges gazdasági és társadalmi következményeit meg lehetne ítélni.

Ezért a Széll Kálmán Tervet (SZKT) egyelőre nem a tartalma, hanem a következő két szempont alapján javaslom értelmezni és értékelni: 1. mi nincs benne; 2. mi az, ami inverz módon van benne. Inverz tartalmon azt értem: milyen következményekkel számol a terv arra az esetre, ha nem lépne életbe.

1. A SZKT nem tartalmazza azt a feltételezést, hogy a bevezetett, illetve későbbre meghirdetett adócsökkentések hatására oly mértékben gyorsul majd a gazdasági növekedés, továbbá olyan jelentősen nő a foglalkoztatottság, hogy az ebből keletkező állami bevételi többlet idővel ellensúlyozza az adócsökkentések miatti bevételkiesést. Márpedig a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozni hivatott középtávú kitekintés éppen erre a stratégiai feltételezésre támaszkodott. E feltevésnek a megalapozottságát vitatta a korábbi Költségvetési Tanács (KT), az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző. Ennek alapján alakult ki az a szakmai konszenzus, hogy noha a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni. A költségvetés tervezői tehát kifejezetten imprudens módon jártak el: egy nem teljesen lehetetlen, ámde csekély valószínűségű, egyben rendkívüli optimizmust tükröző makrogazdasági pályára építették az egy éven túlnyúló költségvetési hatásokat tartalmazó előrejelzésüket. A szakmai kifogásokra a KT átalakítása és stábjának megszüntetése, továbbá az IMF szerénységre intése [3] volt az egyik fajta válasz.

De olvashattunk érvelő választ is, mégpedig Matolcsy György, nemzetgazdasági minisztertől, Mellár Tamás következő megállapítására [4] reagálva: „Az adócsökkentések eddig még sehol a világon nem voltak képesek olyan mértékben növelni a GDP-t, hogy a növekményből pótolható lett volna az adókiesés. Nálunk sem fog másként történni: némi termelésbővülés természetesen várható a tása és az szja csökkentésétől, de ez lényegileg nem fogja megváltoztatni a gazdasági szerkezetet és emelni a versenyképességünket.”[5]Matolcsy válasza: [6] “Ezt kissé máshogy látom. Például eddig minden egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többlet költségvetési bevételt hozott a Baltikumtól Szlovákiáig. Az is igaz, hogy az adóreformot kivétel nélkül mindenki a gazdaság felszálló ágában vezette be. Magyarországon a térség legmagasabb adóterhelésével és legmagasabb adóbürokráciájával biztosan nem lennénk képesek gyorsítani a GDP-növekedést, új munkahelyeket teremteni és emelni a versenyképességet. Ezért csökkentjük az adócentralizációt a 2009-es 39,5 %-ról 2014-re 33 %-ra. Követjük az eddigi sikeres példákat, mert már a mély válságból kijövő, felszálló ágban hozzuk az adókönnyítéseket!”

A miniszter válasza egyébként egybecseng azzal, ahogyan az előbb idézett írásnak egy további megállapítására reagált. Mellár szerint „a magánpénztári megtakarításokat nem szabad a folyó költségvetési kiadások finanszírozására fordítani”. A válasz: “A korábbi közgazdaság szerint valóban nem, de mint tudjuk, új közgazdaságra van szükség, mert új világban élünk.” Nos, a SZKT angol változata arról tanúskodik, hogy az új világban is szükség van a „korábbi közgazdaságra” (helyesen: közgazdaságtanra). Ez a Nemzetgazdasági Minisztérium – önmagának felett – alábbi kérdése, illetve válasza alapján válik világossá.

2. Mi lenne, ha a SZKT-t nem vezetnék be?

A hivatalos válasz csak a terv angol változatából ismerhető meg - a magyar verzióból ugyanis kimaradt. (A magyar változat a Bajnai-kormány strukturális reformjairól szóló összeállítást sem tartalmazza.) Az angol nyelvű dokumentum „No policy change” című alfejezete (9. old) a következő három év államháztartási egyenlegére vonatkozó, változatlan gazdaság-, illetve költségvetési politika feltevésén alapuló előrejelzéseket közöl. Az ott szereplő három szám arról tájékoztat, hogy a minisztérium (a kormány) szerint az eddig meghozott kormányzati intézkedések (így az adócsökkentések), valamint a várható makrogazdasági folyamatok együttes hatására mekkora lenne a GDP-arányos állami deficit.

A SZKT angol változatában szereplő feltételes prognózis üzenete világos: változatlan költségvetési politika esetén a következő években lényegesen nagyobb lenne a GDP-arányos államháztartási deficit, mint amivel a decemberben (két hónappal korábban) elfogadott költségvetést alátámasztó középtávú kitekintés számolt, így a kitűzött célok csak jelentős költségvetési kiigazítással érhetők el.

Az alábbi táblázat az államháztartási egyenleg tervezett, illetve várt alakulására vonatkozó információkat egyesíti. Tartalmazza a 2011 évi költségvetési törvényjavaslatban és a SZKT-ben szereplő előirányzatokat – ezek lényegében megegyeznek. Egy sorral lejjebb látható a „no policy change” szcenárió, alatta pedig az implikált költségvetési kiigazítás (a feltételes előrejelzés és a cél különbsége). Ez utóbbi számok adnak képet arról, hogy mekkora GDP-arányos fiskális „erőfeszítés” szükséges a feltételesen prognosztizált pályáról a megcélzott pályára való átkerüléshez. Az alsó sorban szerepel (emlékeztető tételként) a Költségvetési Tanács 2010 decemberében készített technikai kivetítése a központi kormányzat egyenlegének alakulásáról. Ez is egyfajta feltételes előrejelzés, amely azonban nemcsak abban különbözik a SZKT angol változatában szereplőtől, hogy a központi kormányzatra vonatkozik, hanem főként abban, hogy tételesen felsorolt feltételezésekre támaszkodik, ami az utóbbiról nem mondható el.

Az államháztartási egyenleg a GDP %-ában

A SZKT „no policy change” szcenáriója arról tanúskodik, hogy 2011 márciusában (néhány hónappal a költségvetés elfogadása után) a kormány illetékesei már nem bíznak abban, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött egyenleg-célok eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. Az, hogy ebben nem kicsit, hanem nagyon nem bíznak, a célok és a feltételes előrejelzések egybevetéséből világosan kitűnik. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolnak. Az egyes évekre vonatkozó feltételes előrejelzések és célok különbsége az implikált GDP-arányos költségvetési kiigazítás kumulált mértékét, nem pedig az évenként esedékes korrekciót jelzi. Ezért a megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1%), ezt 2013-ban már enyhébb korrekció követné (0,8%), miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.

Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, hogy a korábbi Költségvetési Tanács utolsó technikai kivetítése a központi kormányzatra nézve hasonló feszültségeket jelzett előre (lásd a táblázat utolsó sorát), mint amelyekkel a kormány „no policy change” szcenáriója számol.

A KT néhány hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a király meztelen. Most a meztelen király a külföldi követek előtt elismerte, hogy valóban nincs rajta öltözék, de ígéretet tett arra, hogy betartja az EU-normákat, és hamarosan felöltözik. A hazai alattvalóknak viszont azt mondja: meztelensége káprázat csupán, és az eddigi díszes ruhájára díszesebb palástot készül ölteni.

Komolyabban: a Széll Kálmán Terv angol változatának vitathatatlan érdeme a „no policy change” forgatókönyv, amely nem számol azzal, hogy az „új közgazdaság” törvényei gondoskodnak majd az adócsökkentésekkel ejtett nagyméretű költségvetési lyukak betöméséről. Ne firtassuk, mennyire életszerű az a történet, hogy a költségvetés tervezői a költségvetés elfogadását követő második hónapban veszik észre, hogy középtávú előrejelzéseik teljesen megalapozatlanok. Tény, hogy ezt észrevették, el is ismerték, ami az első lépés a valóságos világ felé.

A következő lépés a hazai közvélemény tájékoztatása lehetne. A Széll Kálmán Terv angol változatát ideje lenne lefordítani magyarra.

Oblath Gábor