Az Európai Parlament ma a médiatörvényt elítélő állásfoglalást fogadott el.
A mai napon elfogadott, a magyar médiatörvényt kritizáló állásfoglalás ritka, de nem egyedülálló az Európai Parlament történetében. Magyarország uniós tagsága óta 11 ügyben ítéltek el hasonló módon tagállamot, de magyar kormányt most először ért ilyen típusú kritika - áll a Policy Solutions politikai gyorselemzésében.
Az Európai Parlament politikai vélemény-kifejezésének eszköze az úgynevezett „állásfoglalás”. Egy szakbizottság, valamelyik képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő terjeszthet be állásfoglalási indítványt az Európai Parlament plenáris ülése elé valamilyen aktuális politikai ügyet illetően, így például az emberi jogokat, a jogállamot vagy a demokráciát veszélyeztető kérdésekben.
Az Európai Parlament állásfoglalása a magyar médiatörvényről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6. és 7. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 56., 114., 167. és 258. cikkére, az Európai Unió alapjogi chartájának 11. cikkére, és az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 10., az alapvető jogok tiszteletben tartásához, előmozdításához és védelméhez, és különösen a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához és a médiapluralizmushoz való joghoz kapcsolódó 10. cikkére,
– tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU irányelvre (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)(1),
– tekintettel a sajtószabadságról szóló 2009. május 25-i európai chartára és az uniós tagállamokban való médiapluralizmusról szóló bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)0032), a Bizottság által meghatározott, a „médiapluralizmushoz vezető három lépcsős megközelítésre” és a Bizottság megbízásából készült és 2009-ben véglegesített független tanulmányra,
– tekintettel a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának Európai Unión belüli, és különösen Olaszországban való megsértésének kockázatairól szóló 2004. április 22-i (az Európai Unió alapjogi chartája 11. cikkének (2) bekezdése)(2), „A média koncentrációja és pluralizmusa az Európai Unióban” című 2008. szeptember 25-i(3), valamint „Az újságírásról és az új médiumokról – az európai nyilvános szféra kialakítása” című, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(4),
– tekintettel a Bizottság nyilatkozataira, az előterjesztett parlamenti kérdésekre és a tájékozódás szabadságának olaszországi helyzetéről tartott 2009. október 8-i és 2010. szeptember 8-i európai parlamenti vitára, valamint a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos 2011. január 17-i LIBE bizottságbeli vitára,
– tekintettel a LIBE bizottság azon döntésére, hogy felkéri az Alapvető Jogok Ügynökségét a médiaszabadság, a pluralizmus és a független irányítás tagállamokbeli helyzetéről szóló éves összehasonlító, mutatókat tartalmazó jelentés közzétételére,
– tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezményre, és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére, illetve 7. és 11. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében megfogalmazottaknak megfelelően a demokrácián és a jogállamiságon alapul, és ennek következtében garantálja és előmozdítja a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát az Európai Unió alapjogi chartája 11. cikkének és az Emberi jogok európai egyezménye 10. cikkének megfelelően, valamint elismeri az Európai Unió alapjogi chartájában megfogalmazott és az Emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás révén is elfogadott jogok, szabadságok és alapelvek jogi erejét, amelyek alapvető előfeltétele a média szabadsága és pluralizmusa, és mivel e jogok közé tartozik a véleménynyilvánítás szabadsága és annak szabadsága, hogy a hatóságok ellenőrzése, beavatkozása vagy nyomása nélkül szerezzünk vagy tegyünk közzé információkat,
B. mivel a médiapluralizmus és -szabadság továbbra is komoly aggodalomra ad okot az EU-ban és tagállamaiban – nevezetesen Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Csehországban és Észtországban –, ahogyan arra a Magyarországon 2010 júniusa és decembere között bevezetett médiatörvény és alkotmányos változtatások kapcsán legutóbb elhangzott kritikák is rávilágítottak, melyeket olyan nemzetközi szervezetek fogalmaztak meg, mint az EBESZ, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az újságírók, szerkesztők és kiadók számos nemzetközi és nemzeti szakmai szervezete, valamint az emberi jogokkal és a polgári szabadságjogokkal foglalkozó NGO-k, a tagállamok és az Európai Bizottság,
C. mivel a Bizottság aggályainak adott hangot, és tájékoztatást kért a magyar kormánytól a magyar médiatörvénynek az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek és általában a közösségi vívmányoknak való megfelelőségével kapcsolatosan, nevezetesen a valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatóra alkalmazandó kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség vonatkozásában, továbbá tájékoztatást kért arról is, hogy a médiatörvény megfelel-e az Európai Unió alapjogi chartája 11. cikkében lefektetett arányossági elvnek és a véleménynyilvánítás és a tájékozódás alapvető szabadsága elvének, a származási ország alapelvének, illetve a regisztrációs követelményeknek, és mivel a magyar kormány válaszában az üggyel kapcsolatosan további tájékoztatást adott és kijelentette, hogy kész a törvény felülvizsgálatára és módosítására,
D. mivel az EBESZ komoly fenntartásainak adott hangot a magyar törvény (tárgyi és területi) hatályával, a véleménynyilvánítás szabadságával és a tartalmi szabályozással, a közszolgálati műsorszolgáltatással és azzal kapcsolatosan, hogy a törvény egy embert jelöl ki arra, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságként eljárjon(5), valamint rámutat, hogy az új törvény aláássa a médiapluralizmust, eltörli a közszolgálati média politikai és pénzügyi függetlenségét, hosszú időre bebetonozza a szabad médiára káros intézkedéseket, és hogy a Médiahatóság és a Médiatanács politikailag homogén(6) , továbbá átható és központosított kormányzati és politikai ellenőrzést gyakorol valamennyi média felett, további aggodalomra ad okot többek között a vitatható és meghatározatlan okokból kivetendő szankciók aránytalan és túlzott mértéke, a szankciók automatikus felfüggesztésének hiánya a Médiahatóság egy szankciója elleni fellebbezés esetén, az újságírói források bizalmassági elvének megsértése és a családi értékek védelme,
E. osztja az EBESZ-nek a Médiahatósággal és a Médiatanáccsal, valamint azzal a ténnyel kapcsolatban hangoztatott komoly fenntartásait, hogy a törvény legproblematikusabb elemei – pl. a közszolgálati média politikai és pénzügyi függetlenségének megszüntetése, a rendelet (tárgyi és területi) hatálya, az a döntés, hogy a törvény kulcsfontosságú kifejezéseket hagy meghatározatlanul, miáltal az újságírók nem tudhatják, hogy mikor szegik meg esetleg a törvényt – ellentmondanak a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos nemzetközi normáknak és az EBESZ vonatkozó normáinak,
F. mivel az Európa Tanács emberjogi biztosa felszólította a magyar hatóságokat, hogy a médiatörvény felülvizsgálata során vegyék figyelembe az Európa Tanácsnak a véleménynyilvánítás szabadságára és a médiapluralizmusra vonatkozó normáit, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és Parlamenti Közgyűlésének vonatkozó ajánlásait, és különösen az EJEE által tartalmazott kötelező normákat, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát; mivel utalt az olyan, nem egyértelmű meghatározások használatára, amelyek félreértelmezhetők lehetnek, és egy olyan, politikailag kiegyensúlyozatlan, aránytalan jogkörökkel felruházott szabályozási gépezet létrehozására, amely felett nincsen teljes bírósági felügyelet, a közszolgálati műsorszolgáltató média függetlenségét érő fenyegetésekre, illetve az újságírók információforrásai védelmének gyengítésére; mivel azt is hangsúlyozta, hogy minden fontos érdekelt fél, így az ellenzéki pártok és a civil társadalom számára is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ténylegesen részt vehessen azoknak a jogszabályoknak a felülvizsgálatában, amelyek a demokratikus társadalom működésének ilyen alapvető vonatkozását szabályozzák(7),
G. mivel ennek értelmében a magyar médiatörvényt sürgősen fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács megjegyzései és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az teljes mértékben megfeleljen az uniós jognak és a média szabadságával, a médiapluralizmussal és a független médiairányítással kapcsolatos európai értékeknek és normáknak,
H. mivel a Parlamentnek a média szabadságáról, a média pluralizmusáról és a független irányításról szóló irányelv létrehozására irányuló ismételt felhívásai ellenére a Bizottság mindmáig halogatta ezt a javaslatot, amely ugyanakkor egyre sürgősebbé és szükségesebbé vált,
I. mivel az uniós tagság feltételeit képező, az 1993. júniusi koppenhágai Európai Tanács által rögzített koppenhágai kritériumoknak a sajtószabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos elemeit mindegyik uniós tagállamnak tiszteletben kell tartania és azok betartását a vonatkozó uniós jogszabályok révén kell biztosítania,
J. mivel a Bíróság a C-39/05 P és C-52/05 P közös ügyekben hozott határozatának (45) és (46) bekezdésében megállapította, hogy az információhoz való hozzáférés „lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben”, valamint hogy az „demokratikus jogaik tényleges gyakorlásának feltételét képezi”,
1. felszólítja a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a médiairányítás függetlenségét, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságára és kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó állami beavatkozásnak, valamint úgy véli, hogy a média túlszabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel veszélyezteti a közszférában fennálló hatékony pluralizmust;
2. üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy magyarázatot kér a magyar médiatörvényről és annak az EU-Szerződéseknek és az uniós jognak való megfelelőségéről, valamint üdvözli a magyar hatóságok nyilatkozatát a törvény módosítására vonatkozó hajlandóságukról;
3. sajnálattal fogadja a Bizottságnak azt a döntését, melynek értelmében a közösségi vívmányok Magyarország általi végrehajtása tekintetében csak három tényezőt vizsgál, valamint azt a tényt, hogy nem történik hivatkozás az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv 30. cikkére, ami azzal a következménnyel jár, hogy szűkül a Bizottság annak megvizsgálására vonatkozó saját hatásköre, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során Magyarország megfelel-e az Európai Unió alapjogi chartájának; sürgeti a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy Magyarország megfelel-e az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv felelősségi rendszerének, és hogy átültette-e a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2008/919/IB uniós kerethatározatokat, amelyek hivatkozásokat tartalmaznak a véleménynyilvánítás szabadságára és a médiaszabadságra vonatkozó szabályok megkerülésére;
4. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan, időben, és alaposan végezze el vizsgálatát a magyar médiatörvény az európai jogszabályokkal, különösen pedig az Európai Unió alapjogi chartájával való összehangolásának ügyében, valamint szabjon szoros határidőt a magyar hatóságok számára a törvény módosítására, és amennyiben a hatóságok e határidőt nem tartanák be, kezdeményezzen jogsértési eljárást;
5. felszólítja a magyar hatóságokat, hogy vonják be valamennyi érdekelt felet a médiatörvény és az alkotmány felülvizsgálatába, ami egy jogállamiságon alapuló, megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal rendelkező demokratikus társadalomban alapvető fontosságú a kisebbségek alapvető jogainak a többség esetleges önkényuralma elleni biztosítása érdekében;
6. felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 265. cikke alapján eljárva, még az év vége előtt javasoljon egy az EUMSZ 225. cikke szerinti, a média szabadságáról, pluralizmusáról és irányításának függetlenségéről szóló jogalkotói kezdeményezést, és ezáltal orvosolja az EU médiával kapcsolatos nem megfelelő törvényi keretének problémáját, használja a belső piac, az audiovizuális politika, a verseny, a telekommunikáció, az állami támogatások, a közszolgáltatási kötelezettség és az Unió területén élők alapvető jogai terén ráruházott hatásköreit annak érdekében, hogy meghatározza azon alapvető, minimális normákat, amelyeket a tájékozódás szabadsága, a megfelelő szintű médiapluralizmus és a független médiairányítás biztosítása, garantálása és előmozdítása érdekében valamennyi tagállamnak nemzeti jogszabályaiban érvényesítenie kell;
7. felhívja a magyar hatóságokat, hogy abban az esetben, ha a médiatörvény összeegyeztethetetlennek bizonyulna a Szerződések vagy az unós jog betűjével vagy szellemével, különösen pedig az Európai Unió alapjogi chartájával, akkor helyezzék hatályon kívül és ne alkalmazzák azokat a jogszabályokat vagy azok elemeit, amelyek esetében az összeegyeztethetetlenség fennáll, összhangban az Európai Parlament, a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács emberjogi biztosa által tett megjegyzésekkel és javaslatokkal, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága és Parlamenti Közgyűlése által tett ajánlásokkal, valamint a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogával;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Alapvető Jogok Ügynökségének és az EBESZ-nek.
