A kormány honlapján hozzáférhetővé vált a londoni elemzőkhöz eljuttatott anyaga, amely a költségvetés rendbetételének eddigi és tervezett lépéseit tartalmazza Shakespeare nyelvén. Egyelőre még nem futotta arra, hogy vissza is fordítsák a szöveget, vagy az eredeti magyar alapvetést is közzétegyék. Pedig nagyon tanulságos lenne.
A kormány ugyanis a Londonba küldött iratban nem feledkezik meg az előző kormány 2009-es és 2010-es takarékossági intézkedéseinek lajstromba foglalásáról, sőt ezek hatását szorgalmasan átvezeti a saját kormányzásának idejére is. Nyoma sincs a rejtett hiányok felemlegetésének, a felelősség áthárításának a szocialista kormányokra. Helyette jól látható az erőfeszítés annak igazolására az egész világ előtt, hogy az Orbán-kormány és az Orbán-csomag nem más, mint a Bajnai-kormány által megkezdett gazdasági kiigazítás, vagy megszorítás szerves folytatása.
Pontosan az, amit a kormány itthoni retorikájában kerül, mint macska a forró kását. Ezek tükrében már inkább érthető, hogy miért van a kormánynak két-, de inkább háromszintű kommunikációja. Az egyiken a hozzáértők, a hitelminősítők, az ország imázsát a befektetők körében ápolni hivatottak kapnak adatokat a kormány tervezett intézkedéseiről. Természetesen az is látszik az adatokból és a táblázatokból, hogy bizony nagy bajban lenne az Orbán-kormány a rendkívüli adók, a bankadó és a magán-nyugdíjpénztár vagyona nélkül. Vagyis ebben azért alaposan különbözik az elődjétől, aki ezek nélkül is hozni tudta tavaly az ígért hiánycsökkentést.
A másik csatornán a megriadt hazai nagytőke kiválasztott reprezentánsait nyugtatja meg Orbán zárt ajtók mögött: nem fogja őket a padóra küldeni a megszorításokkal, figyel arra, hogy a nemzeti nagytőke elnyerje méltó jutalmát az állam segítsége nélkül, sőt a rendkívüli adók ellenére is extra profitot termelő multinacionális cégekkel szemben. A harmadik csatornán az ország lakosságának csepegtetik az információkat arról, hogy kinek mikortól és mennyire kell szorosabbra húznia jövőre és az azt követő évben a nadrágszíját.
Az ámítás azonban nem folytatható sokáig, mivel az adatok hamarosan összefutnak itthon, és mindenki megérzi a strukturális reformok hatásait a saját pénztárcájában. Van akik már túl vannak ezen, de van akiknek még lesz része kellemetlen meglepetésben. Nem annyira Londonban, mint itthon.
