Évi százezer lakás felújításáról, ötvenezer új építéséről szóltak a tavalyi kormányzati nyilatkozatok, valamint arról, hogy mindennek támogatására már 2011-től százmilliárd forint áll rendelkezésre. Ehhez képest a beígért új lakossági pályázatokból egyelőre semmi nem valósult meg, legfeljebb az ígéretek szintjén. Utánanéztünk, hogy mégis mi várható a stratégiainak tartott területen.
Nagyívű tervek és ígéretek
A Panelprogram, a Klímabarát Otthon és más pályázatok keretében hosszú évek óta támogatják a társas és magánházak takarékosabbá tételét. A nyílászáró- illetve kazáncsere, és a plusz szigetelés támogatása nyilván jó annak, akinek ettől kisebb lesz a számlája, de korántsem csak annak. Kiváló lehetőség a 300-400 ezer embert foglalkoztató, és évek óta mélyrepülésben lévő építőiparnak, és a befolyó adók, valamint a gázfüggőség csökkenése miatt az államnak is. Sőt, gyakorlatilag kötelező program: a pazarlás és a CO2 kibocsátás jelentős csökkentéséből a nemzetközi egyezményeknek megfelelően ki kell vennünk a részünket. Ezt a nyugat-európai otthonok kétszeresét fogyasztó hazai ingatlanok takarékosabbá tételével érhetjük el.
Ezeket a célokat és a támogatás szükségességét a kormány sem tagadja. Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) vitairatában a „meglévő épületek energiahatékonyságának növelése, új alacsony energiafelhasználású építmények beruházásainak ösztönzése” stratégiai célként szerepelt: „elengedhetetlen a minőségi, energiatakarékos építés feltételrendszerének kidolgozása”, „a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása, a panellakások felújítására komplex program készítése”.
Az épületek minél szélesebb körét kell bevonni az energiahatékonysági támogatásokba, támogatni kell a felújításokat és az építéseket is – szögezi le továbbá a vitairat. A nagyívű tervek rendre megjelentek Bencsik János klíma- és energiaügyi államtitkár nyilatkozataiban (idén 100, később 150-200 ezer lakás komplex felújítása évi 100 milliárd forintból), vagy a például az Európai Bizottsághoz is eljuttatott Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervben is. Utóbbiban konkrétan olvashatjuk: „A Kormány 2011-től az Új Széchenyi Terv részeként átfogó épületenergetikai programot tervez indítani. (...) a tervezett programok egységes keretbe kívánják foglalni a lakóépületek, a középületek és egyéb célú épületek energiahatékony fejlesztését, a megújuló energiaforrások épületekben való alkalmazását, a felújítást és az energiahatékony új építést. A komplex épületenergetikai program több elemből áll a finanszírozási
(támogatási programok), a szabályozási (előírások, szabványok) és a tudatformálási ismeretátadási alprogramokat összetetten, egymásra épülően tartalmazza.”
Lesz idén új támogatás, vagy nem?
Ezek után sokakat meglepetésként ért, hogy sem az ÚSZT-ben, sem azzal párhuzamosan nem jelentettek be ilyen pályázatot. Ezzel kapcsolatban megkerestük a programokat koordináló Energia Központot, melynek munkatársa, Lipcsik Melinda elmondta, hogy véleménye szerint a későbbiekben az ÚSZT keretében még jelennek meg majd ilyenek, de konkrétumokról nem tud nyilatkozni. Azt elárulta, hogy az épületenergetikai pályázatok mellett minden valószínűség szerint lesz izzó és háztartási gép cserét ösztönző program is.
Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyekért felelős államtitkárságától is megkérdeztük, hogy miért maradtak el az ígért támogatások, és milyen leendő pályázatokra számíthatunk. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kormánynak először olyan, korábban benyújtott pályázatok finanszírozását kell megoldania, melyek az előző támogatási konstrukcióban fedezet nélkül maradtak. Ugyanakkor a minisztérium leszögezte, hogy a későbbiekben lesznek lakossági energiatakarékossági pályázatok, a széndioxid-kvótákból finanszírozott Zöld Beruházási Rendszer keretében. Azonban ezeknek sem részleteiről, sem időpontjáról nem kaptunk tájékoztatást.
Ráadásul a kvótapénz a jelenlegi becslések szerint idén jóval kevesebb lesz, mint korábban. Mint azt Fülöp Sándor ombudsman 2009-ben feltárta, a kvótaeladásból befolyó összegeket Magyarország nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően használta fel az előző kormány idején. A megrendült nemzetközi bizalom miatt ma már nem remélhetünk több tízmilliárdos kvótaforrást; a kormány legutóbbi megnyilatkozásaiban mindössze nyolcmilliárd forintos ZBR-keretről esik szó.
A lapunk által megkeresett civil szervezetek többsége egyelőre közös álláspont kialakításán dolgozik. Az információk elégtelenségére jellemző ugyanakkor, hogy alig tudnak valamit a kormány szándékairól. Van, aki biztosra veszi, hogy semmilyen pályázat nem várható a belátható jövőben, más úgy véli, hogy a romatelepek támogatása, megint más szerint a panelprogram kiszélesítése várható.
„A lehető legrosszabb, ami most történik”
Az Energiaklub szakpolitikai intézet munkatársa, Király Zsuzsa szerint a megújuló energiával és hatékonyságjavítással (szigeteléssel, fűtéskorszerűsítéssel) foglalkozó kis és középvállakozások és a lakosság számára is fontos lenne a kiszámítható szabályozás és támogatás. Az a lehető legrosszabb, ami most történik: a lebegtetés – állítja Király Zsuzsa. Így ugyanis az sem vág bele takarékos építésbe, felújításba, aki egyébként megtenné, hanem kivár. „Ennél még az is jobb lenne, ha biztos lenne: egy darabig támogatásra nem lehet számítani”- tette hozzá. Ugyanezt mondta el kérdésünkre egy olyan szakértő, aki több, nagy publicitást kapott zöld program kidolgozásában is részt vett. Véleménye szerint az egész piac rákészült a nagyívű programokra, majd mindenki azt tapasztalja, hogy a januárra ígért indulás helyett először március, majd május lett, és ki tudja, végül idén egyáltalán lesz-e bármi újdonság.
Nagyon káros az ígéretek elmaradása, ért egyet Kruchina Sándor, az Austrotherm marketing vezetője, aki hozzáteszi: az átfutási idő miatt a késve, nyáron kiírt pályázatok is elvesznek az adott évre. Pedig egy (legalább a korábbi pályázatok volumenét elérő) támogatási rendszer legalább a víz felett tarthatná az igen nagy bajban lévő építőipart. A panelprogram mellett fontos lenne támogatni a családi házak felújítását is - teszi hozzá Kruchina - az egy főre jutó hűlő felület ezeknél ugyanis nagyobb, mint a paneleknél.
Kárpáti József, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége könnyűszerkezet-építő tagozatának (MAKÉSZ) elnöke ugyan nagy várakozást tapasztal az ígért támogatással kapcsolatban, mégis öngondoskodásra biztat mindenkit. Az idei évben nagy újdonság véleménye szerint nem várható, és 2012-től is inkább a lakáscélú megtakarítások (szintén bejelentett) támogatását tartja valószínűnek. A szakember szerint „az építőipar a mélypont legalján van, úgy várja a lakossági energiatakarékossági pályázatokat, mint szomjas ember a Szaharában a vizet”. A lakossági várakozásokra jellemző, hogy sokan irreális, 60%-os vissza nem térítendő támogatást reméltek már az idei évtől. Ilyen az EU más országaiban sincsen – figyelmeztet Kárpáti József.
Az öngondoskodás a helyes út?
A CO2 kibocsátás jelentős csökkentését vállalta a kormány 2020-ig. Takarékosságra azonban nem (csak) ez, hanem a kényszer viszi majd rá a lakosságot – teszi hozzá a MAKÉSZ elnöke. Ugyanis olyan mértékben nőnek majd az energiaárak, hogy akár lesz támogatás, akár nem, muszáj lesz takarékoskodni. Lehet, hogy nem a „pénz osztogatása”, hanem a szigorú szabályozás, és annak betartása a helyes út, de a lényeg, hogy „inkább építsünk kevesebbet, kisebbet, de jobbat” foglalja össze véleményét Kárpáti József.
Egy név nélkül nyilatkozó, de a területen jártas szakember szerint egyszerű a helyzet. A klímaügyben vállalt kötelezettségeinket néhány, az önkormányzatok szintjén zajló nagyberuházással letudja a kormány, aminek több előnye is van. Sokkal jobban kontrolláltak az ilyen projektek, így kevesebb a probléma velük, mintha rengeteg kis felújítás zajlana az országban.
Az elérhető energiahatékonyság ugyanaz lehet, ha a sok kicsi helyett néhány nagy, közintézményeket érintő felújítás történik meg, ráadásul a saját (állami és önkormányzati) intézmények fenntartási költségei csökkennek. Ezzel az érveléssel többek között az a baj, hogy nagy projektekből sem lesz sok: a KEOP pályázatok ehhez nem jelentenek elég forrást.
Klug Viktor, épületgépész mérnök, egy a területen érdekelt gyártó (a Viessmann) munkatársa szerint bármilyen, a lakosságot érintő támogatás nagy segítséget nyújtana a kereskedőknek, kisebb gépész vállalkozásoknak, gépész tervező irodáknak, akik jelenleg a lakossági szektor megbízásainak teljes hiányát szenvedik (az építőipar más, nehéz helyzetben lévő területéhez hasonlóan). Véleménye szerint a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatása mellett az egyéb ésszerű, gyorsan megtérülő, az energiahatékonyságot gyorsan növelő megoldásokat is támogatni kellene. Ezzel az alacsonyabb jövedelmi viszonyú társadalmi rétegekhez is eljutnának közvetlenül a pályázati lehetőségek.
Mégis miből támogatnák?
A kormány által ígért évi százmilliárd forint nem kevés pénz. Az illetékesek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy uniós források átcsoportosításából és kvótapénzekből előteremthető. Csakhogy ez egyáltalán nem tűnik jelenleg reálisnak. Az EU pénzek a KEOP pályázatokon keresztül kizárólag intézmények (vállalkozások, közintézmények, nonprofit szervezetek) számára elérhetők; a lakossági célokra szánt kvótapénz pedig az eddiginél jóval kevesebb lesz.
Nincs mese, úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy komoly program induljon, a magyar költségvetésből kell hozzá forrást rendelni. Ami a jelenlegi helyzetben egyszerű magyarázata lehet annak, hogy nem indulnak az annyira várt pályázatok.
Pedig egy most meghozott anyagi áldozat, ami beindítja az építőipart (a munkahelyteremtés és a befolyó adók, klímapénzek révén), minden valószínűség szerint visszahozná az árát. Ezt bizonyítja az összes, támogatási programjának köszönhetően energiatakarékosan építkező ország példája.
