Kettes összefoglalója az első 200 napról:
Kormányrendeletben kötelezték a közintézményeket, hogy függesszék ki a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, amiben gyakorlatilag a Fidesz kétharmados győzelmét kiáltották ki.
A társadalmi egyeztetés minden intézményes formája megszűnt. A jelentős hatású törvényeket társadalmi és államigazgatási egyeztetés nélkül, képviselői indítványként terjesztik be, és érdemi vita nélkül verik át a parlamenten. A hivatkozási alap minden esetben a választásokon kapott kétharmados felhatalmazás, még azoknál az intézkedéseknél is, amelyek nem szerepelnek sem a választási, sem a kormányprogramban.
A köztársaság független intézményeibe és azok élére önálló véleménnyel nem rendelkező bábokat vagy militáns pártembereket ültettek (köztársasági elnök, Állami Számvevőszék, Adóhivatal, médiahatóság, Országos Választási Bizottság, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, Alkotmánybíróság, köztévék, közrádiók, nemzeti hírügynökség).
Azoknak az intézményeknek a vezetőivel szemben, akiket nem tudtak azonnal elmozdítani, összehangolt médiatámadást indítottak és megpróbálták anyagilag kikezdeni (Magyar Nemzeti Bank).
A költségvetés szakszerűsége fölött őrködő Költségvetési Tanácsot formális megszűntető döntés nélkül, egy képviselői költségvetési módosító indítvánnyal lehetetlenítették el.
A válogatás, indoklás és törvényes végkielégítés nélkül kirúgott köztisztviselői kar helyére gyakran a saját klientúrájukat és rokonságukat nevezték ki. A hatékonyabb kádercsere érdekében törvény módosítottak, hogy indoklás nélkül, két hónapos határidővel ki lehessen rúgni a régi köztisztviselőket, és pályáztatás és vizsga nélkül fel lehessen venni az újakat.
Kétmillió forintban korlátozták a közszféra felsővezetőinek fizetését, kivéve ez alól az állami vállalatok általuk kinevezett vezetőit.
Rendszeres gyakorlattá tették a saját zsebre törvénykezést. „Lex”-ek sora igazolja, hogy a Fidesz a klientúrája anyagi érdekeire szabja a törvényeket.
Visszamenőleges hatályú büntetőadókat vetettek ki általuk bűnösnek kikiáltott társadalmi csoportokra (a közszféra elbocsátott dolgozóira) a pofátlan végkielégítések visszaszerzésének ürügyén. Ugyanakkor a saját klientúrájuk fontos embereit kimentették a különadó-fizetési kötelezettség alól.
Visszamenőleges hatályú különadókat vetettek ki a válságot eredményesen átvészelő szektorokra arra hivatkozva – hamisan –, hogy azok nem vették ki a részüket a közteherviselésből. Az átmeneti intézkedésként bevezett különadókról a költségvetési törvényből derült ki, hogy véglegesnek szánják. A saját klientúrájuk vállalkozásai számára ezúttal is lényegesen alacsonyabb adót állapítottak meg, ezzel példátlan versenyelőnyhöz juttatva őket.
Az önkormányzati választások előtt úgy módosították a választási törvényt, hogy jelentősen megnehezítsék a kampányt és a jelöltállítást a kisebb szervezetek számára.
Egy ipari katasztrófa ürügyén törvénymódosítással lehetővé tették, hogy bármelyik magánvállalatot egy közelebbről nem definiált szükséghelyzetre hivatkozva állami irányítás alá vonjanak, és korlátlan ideig rendelkezzenek az eszközei, munkavállalói és bevételei fölött.
A magánnyugdíjpénztári befizetéseket eltérítették az állami társadalombiztosítás számára és kilátásba helyezték a nyugdíjrendszer második pillérének teljes felszámolását. A magánnyugdíjpénztári befizetéseket a költségvetés folyó kiadásaira fordítják, így egy évtized háztartási megtakarításait fogják néhány év alatt felélni. Az átmenetiként bevezetett intézkedésről ugyancsak a költségvetési törvényből derült ki, hogy véglegesnek szánják.
A különadók és a kiszámíthatatlan jogalkotás ellen tiltakozó multinacionális vállalatok, hipermarketek és magánnyugdíj-pénztárak ellen összehangolt lejáratókampányt indítottak.
Alkotmánymódosítással szűkítették az Alkotmánybíróság jogait az adótörvények alkotmányossági vizsgálatára, alkotmányellenességének kimondására és megsemmisítésére, így a parlament korlátlan felhatalmazást adott magának a magántulajdonhoz való alkotmányos jogot sértő törvények megalkotására, akár visszamenőlegesen is.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvényt úgy módosították, hogy a jövőben a legfőbb ügyészt csak kétharmados parlamenti többség tudja elmozdítani. Nem kétséges, hogy a Fidesz által decemberben megválasztandó és gyakorlatilag a halála napjáig elmozdíthatatlan legfőbb ügyész a fenti tendenciába illően szintén a Fidesz megbízható kádere lesz.
