Kormánykrónika

 Igen, tessék!
- Csókolom!
- Jó napot kívánok!
- A munkaügyben jöttem önhöz.
- Jó napot kívánok, tessék, foglaljon helyet! Zoltán. Zoltán küldte? Foglaljon helyet!
- A munkaügyben a Zoltán küldött engem.
- Megkérdezhetem, hogy van-e önnél telefon?
- Igen, van.
- Megkérhetem, az előszobában a biztonság kedvéért, ha kidobná, megköszönném.
- Természetesen, egy másodperc.
- Nagyon szépen köszönöm, a biztonságra figyeljünk! Semmi gond.
- Szóval engem a Zoltán úr úgy tájékoztatott, hogy önöktől lehetne egy valamilyenfajta pályázati munka kellene, hogy erről mit lehet önöktől megtudni?
- Így van! Iskolák és óvodák felújításáról, ablakcserékről lenne szó, meg alles zusammen minden. Na, nem tudom, hozott magával cégpapírokat.
- Minden van nálam. A mi cégünk folyamatosan ebben dolgozik, csak önkormányzatoknak dolgozunk.
- Nagyon helyes.
- Referenciáink vannak nagyon sok helyről, óvodákról, iskolákról, önkormányzatokról.
- Itt pedig meg arról lenne szó, hogy ugye több pályázat jön be.
- Igen.
- Ön itt hagyja nekünk ezeket a cégpapírokat, mi megvárjuk az összes pályázatot, ahogy beérkezik, és az önét mi úgy töltjük ki, hogy az összes pályázó alá írjuk az összeget, amivel ön majd újra pályáz, és természetesen azt fogjuk elfogadni.
- Most akkor, hogyha jól értem Önt, akkor tulajdonképpen önök megmondják, hogy mi az az összeg, amiért ezt el lehet vállalni…
- Úgy van!
- Önök rárakják azt a hasznot, ami önöknek megfelel és tulajdonképpen ezt a munkát én megcsinálom és akkor én vissza…
- Tíz százalékot!
- Tíz százalékot visszaadok a Marton úrnak és a Szakály úrnak.
- Hát, igen, de ne nevezzük meg az urakat. Köszönöm szépen! Jó, igen, igen, ennyiről lenne szó!
- Értem. Mennyire lenne ez sürgős és mennyire lehetne ezt megsürgetni?
- Szerintem ez így heteken belül…
- Értem.
- Mihelyst beérkezik az összes pályázónak a papírjai, az információk…
- Akkor tulajdonképpen mi, ha jól értem, a megfelelő összegért, amit a két úriembernek, akiknek nem mondjuk ki a nevét… Tulajdonképpen ezért a megfelelő összegért a megfelelő helyre berakják az én cégemnek az adatait.
- Így van!
- És ez által akkor a teljes beruházást a kezembe kapom.
- Így van! Most azt tudni kell, hogy több ilyen munka is van folyamatosan, de hát azt is kell tudni, hogy néha más pályázónak is kell munkát adnunk, tehát nem minden munkát, de folyamatosan van munka.
- Jó.
- Na akkor, ez úgy működik, hogy a fizetés, térjünk a lényegre… Az önkormányzat akkor fizet, amikor a munka megkezdődik, harminc százalékot utal.
- Igen.
- Mikor elutalta, ön abból adja nekünk, vagy hát az uraknak a tíz százalékot.
- Ezt a Marton úrnak és a Szakály úrnak?
- Igen, de…
- Elnézést!
- A munka végeztével, tíz munkanapon belül utalják a fennmaradó összeget, az önkormányzat.
- Értem. És akkor önök garantálni tudják, a szerződésben le van fektetve, hogy a harminc százalék az énhozzám megérkezik.
- Így van, így van, ház az utalás, persze! Abban a pillanatban, ahogy a munka megkezdődik, harminc százalékot utalunk.
- Jó, jó, engem ez akkor érdekelne. Itt hagynám a papírjaimat, és akkor… Akkor nekem az lenne a kérésem önhöz, hogy akkor a legrövidebb úton ezt próbáljuk megoldani.
- Jó, a többi pályázón is múlik, hogy mikor érkeznek be, hellyel-közzel tudjuk, hogy ki és miket fog küldeni, számszerűleg. Fogjuk értesíteni, ha tudjuk már, hogy mit írunk a papírra.
- Jó, esetlegesen ezek a papírok akkor megfelelnek, vagy valamit kell még hoznom?
- Nagyjából átnéztem. Jók lesznek, de azért majd még átnézem.
- Jó, jó, akkor várom a hívását. Nagyon szépen köszönöm. Kezit csókolom!
- Viszontlátásra, értesítjük!