Érthetetlen nyilatkozatok, kapkodás, káosz, zuhanó tőzsde, rettegő devizahitelesek – a vártnál sokkal nehezebben vette az első száz napot az új gazdasági kormányzat - írja mai elemzésében az Index.
Amíg belpolitikai területen minden a lehető legsimábban ment, a gazdaságban szinte megoldhatatlan feladatokkal találta szembe magát a Fidesz-kormány. Kell vagy nem kell IMF-hitel? Lesz-e adócsökkentés? Mekkora lesz a hiány? Az elmúlt hetek nyilatkozatkavalkádja még a legedzettebb elemzőket is elbizonytalanította. Cikksorozatunkban megpróbáljuk kibogozni a szálakat, bemutatni, hogyan omlott össze Orbánék több elképzelése, milyen okokból nem sikerült megegyezni az IMF-fel és az EU-val, hol hibázott és hol ért el eredményt a kormány
Fontos leszögezni, hogy a gazdaság és a költségvetés valóban katasztrofális állapotáért a Fidesz kevéssé tehető felelőssé. A költségvetési hiány és az államadósság az elmúlt nyolc évben nőtt gigantikus méretűre, a kiköltekezett, legyengült országot pegig a lehető legrosszabb pillanatban kapta oldalba az országot az elmúlt ötven év legsúlyosabb világgazdasági válsága.
A Bajnai-kormány lehetőségeihez képest jól menedzselte a ráhagyott csődközeli helyzetet, de messze nem igaz az a baloldali sajtóban egyébként gyakran előforduló megállapítás, hogy rendezett gazdaságot, fenntartható pályára állított költségvetést hagyott volna maga után. Június táján már elég világosan látszott például, hogy az EU és az IMF által is jóváhagyott költségvetéssel képtelenség lesz tartani a hiánycélt, újabb kiigazítás szükséges. A szocialista kormány folyamatos költségcsökentésekkel, megszorításokkal, és a még a Gyurcsány-kabinet idején az utolsó pillanatban, 2008 őszén megszerzett IMF-EU-hitelkeret segítségével tudta talpon tartani az országot. A Bajnai-kormány meg sem próbált – megfelelő felhatalmazás híján meg sem próbálhatott – hozzányúlni a költségvetés egyensúlyát megbontó, a megengedhetőnél sokkal többe kerülő rendszerekhez: az egészségügyhöz, az önkormányzatokhoz.
Ez a költségvetési pálya nyilvánvalóan fenntarthatatlan.
Törölték a szótárból a megszorítást
A Fidesz még 1996-ban, a Bokros-csomag ellen kampányolva irtotta ki szótárából a kiigazítás, megszorítás, költségcsökkentés kifejezéseket. A 2006 óta kisebb-nagyobb intenzitással megszorítgató szocialista kormányok ellen is a gazdasági növekedés beindításának ígéretével, munkahelyteremtéssel, adócsökkentéssel kampányolt, legsikeresebb ellenzéki akciója pedig az igen bátortalan egészségügyi reformkísérletet végleg kinyíró, a 300 forintos vizitdíjra megsemmisítő csapást mérő “szociális népszavazás” volt.
Az antibokrosista kampány után a liberális közgadász-mainstream ellenében bedobott Matolcsy-féle növekedésösztönző gazdaságpolitika végül működött 1998 és 2002 között: persze akkor még – jórészt persze éppen az átkozott Bokros munkássága miatt – kifejezetten jó állapotban volt a költségvetés, az adósságállománnyal sem volt gond, a világgazdasági környezet pedig összehasonlíthatatlanul kedvezőbben festett. (A rövid lefolyású orosz válságot leszámítva masszív konjunktúra volt éveken át.)
Mindezek tudatában aligha lephetett meg bárkit is, hogy a 2010 nyarán hivatalba lépő második Orbán-kormány az első pillanattól kereste annak a lehetőségét, miképpen léphetne ki a szigorú költségvetési pálya egyre szűkülő keretei közül. Csodát ígértek, csodát vártak tőlük.
Elvileg nem mutatkozott lehetetlennek, hogy bizonyos átalakítások megkezdését, valamint a brutálisan veszteséges állami vállalatok (MÁV, BKV, Malév) konszolidálását is belengetve el lehet fogadtatni magasabb költésgvetési hiányt az országot finanszírozó IMF-EU kettőssel illetve a piaccal.
Már a választások előtt meglebegtették a jobboldalhoz közelálló gazdasági szakemberek, hogy egy esetleges előrehozott választás után felálló fideszes kormány akár jobb feltételekkel juthatna külföldi hitelekhez, újratárgyalhatná az IMF-megállapodást, hitelesebben jelenhetne meg a piacon, mint a könyvelési trükkökkel, mindenféle stiklikkel lebukott szocialisták. Ez alighanem igaz is lehetett, ám a kormányváltás előtt beütött a görög válság, amely alapvetően változtatta meg a játékszabályokat az európai pénzügypolitikai terepen.
A görögök megrémítették az EU-t
Az államcsődközelbe került Görögország számára május elején állított össze mentőcsomagot [1] az EU és az IMF, nem sokkal később pedig egy gigantikus [2], 750 milliárd eurós alapot is létrehoztak, hogy elejét vegyék a több tagországot is fenyegető csődhullámnak. A gazdasági szaksajtót ellepték az EU-t fenyegető adósságválságról, a kritikus spanyol, portugál, ír és persze magyar helyzetről, az unió gazdasági megroppanásáról, az euroövezet lehetséges széteséséről szóló cikkek.
A görög mentőcsomag összeállítása sem volt könnyű: Szlovákia az első pillanattól húzódozott, végül meg sem szavazta a hozzájárulást, a mentőakcióban kulcsszerepet játszó Németországban pedig komoly belpolitikai viharokat okozott az ügy, a német adófizetők nem egészen értették, hogy miért az ő pénzükből kell finanszírozni a felelőtlenül költekező görögöket. Merkel kancellárasszony pártja el is bukta felsőházi többségét [3]. Ezekből a jelekből egyértelmű lehetett, hogy az adósságválság rémképével küzdő EU egy kicsit sem lesz elnéző költségvetési kérdésekben [4], pláne a kritikus helyzetben lévő tagországokkal. Sőt, egyre erősebb azoknak a javaslatoknak a támogatottsága, amelyek gazdasági büntetőintézkedésekkel – például az EU-s fejlesztési források megvonásával – sújtanák a költségvetési szabályokat megsértő tagországokat.
A hivatalba lépő új magyar gazdasági kormányzat ennek ellenére mindenáron be akarta bizonyítani, hogy a költségvetési hiány sokkal nagyobb lesz a vártnál, a tervezett 3,8 százaléknak akár a dupláját, a 7-8 százalékot is elérheti. Ilyen nyilatkozatokat tett Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, a Varga Mihály államtitkár vezette csontvázbizottság pedig lázasan kutatott, hogy megtalálja a rejtett kiadási tételeket. Nem találta.
Téves helyzetértékelés, tájékozatlanság, Kósa
Kósa Lajos Fidesz-alelnök június eleji nyilatkozata [5] azt mutatta, hogy a kormánypárt félreértette a görög válság nyomán létrejött helyzetet. A Fidesz-vezetés alighanem úgy értékelte a fejleményeket, hogy ha a görögöket megmentette az EU, akkor más államot sem fog hagyni elsüllyedni, mi is kapunk majd mentőövet Brüsszeltől. Az államcsődközeli helyzetről szóló, árfolyamgyilkos Kósa-nyilatkozat csak ilyen összefüggésben értelmezhető.
