A Matolcsy program bukásra áll.
Sem az európai adósságválságtól rettegő piac, sem a piactól tartó nemzetközi intézmények nem járulnak hozzá ahhoz, hogy Matolcsy György gazdaságpolitikai vízióján haladjon végig az ország. A szakértők jó része már több hete folyamatosan figyelmeztet erre, a Fidesz viszont csak félig-meddig értette meg ezt az üzenetet, és csak fél szívvel fogadta el. Ezért a kihátrálás is olyan rosszul sikerült, hogy az tovább csökkentette a kormány mozgásterét. A nemzetközi szervezetek most ráncolhatják a homlokukat, de nincs még semmi veszve: a Fidesz most nekiállhat, hogy kidolgozza az igazi gazdaságpolitikáját. Amelyik működőképes.
Az elmúlt hetek hírei azt mutatják, alaposan elbizonytalanodhattak azok, akik a kormányváltással az ámokfutás és az ideiglenesség után a józan gazdaságpolitika visszatérését várták. A várakozók között vannak az eladósodott országunkat finanszírozó piaci befektetők és nemzetközi szervezetek (IMF, EU) is, ők pedig nem lehetnek elégedettek. Az ő szempontjukból vizsgálódva meglátásom szerint alapvetően négy oka lehet az elégedetlenségnek, és ezek vezettek oda, hogy tegnap Kósa Lajos és Barroso megszólalásai már látványos piaci idegességet váltottak ki.
1. A Fidesznek nincs nyilvános gazdaságpolitikai programja.
A Fidesz a választások előtt, illetve utána a kormányprogram keretében is csupán víziót vázolt fel. Semmit nem szólt arról, hogy milyen költségvetési, külgazdasági mozgásteret lát maga előtt, és így az amúgy is homályos adó- és kiadási elképzelései a levegőben lógtak, megteremtve ezzel a bizonytalanságot.
2. A Fidesz rosszul mérte fel a lehetőségeit.
A Matolcsy György nevével fémjelzett, a fiskális és monetáris expanziót (vagy legalábbis a relatív lazítást) sem nélkülöző elképzelések finanszírozhatósága alapesetben is kockázatos lett volna, hiszen a magyar gazdaságpolitika hitelessége még most sem tökéletes. Ám az eurózóna adósságválsága gyorsan egyértelművé tette, hogy ez nem egyszerűen kockázat, hanem bizonyosság: ilyen gazdaságpolitikát nemcsak felelőtlenség lenne folytatni, hanem a nemzetközi intézmények sem fogadják el. Számomra érthetetlen, a Fidesz miért ismerte fel ennyire későn, hogy a Matolcsy-program megbukott. Pedig már a kidolgozatlanság jeleit mutató devizaadósság-konverziós terv, vagy a nyugdíjpénztár-államosítási ötlet felmerülése mint két szerencsétlen projekt is világosan jelezte, a Fidesz gazdaságpolitikusai sok mindent nem gondoltak végig ebben az amúgy nem túl bonyolult történetben.
3. A kitáncolás határozatlan és félszívű.
A Fidesz a választások előtti irreális ígéreteiből gyorsan elkezdett visszavonulni, ám az utolsó lépések már így is túlzónak tűnnek. A Varga Mihály vezette csontvázbizottság mintha nem csupán az eredeti tervektől, ígéretektől való visszavonulást kívánná szolgálni, hanem még a költségvetési térnyerés lehetőségét sem adta volna fel. Legalábbis erre utal, hogy a Fidesz mindenáron meg akarja mutatni, milyen óriási hiány keletkezik a költségvetésben. Miközben a teljes Európa azt bizonygatja egy adósságválság közepén, hogy az államháztartása rendben van (vagy lesz), addig idehaza a kormánypárti politikusok egymásra licitálva magyarázzák, milyen óriási a hiány. Ráadásul ez a drámai hang nem is indokolt, így a feltáró bizottság szakmailag finoman szólva is kétséges színvonalú munkája, valamint a lagymatag deficitcsökkentési szándék egyértelműen a Fidesz költekezési vágyára utal.
4. A Fidesz kettős beszédbe kényszerült.
Részben a fentiek miatt a Fidesz nyilatkozatai folyamatosan tele vannak ellentmondással, és ez idegesíti a piacokat. Nem lehet egyik pillanatban csődöt vizionálni, a másikban meg adócsökkentésről elmélkedni. "Ha valóban nagy a baj, akkor várjuk a görög, spanyol méretű megszorításokat, ha pedig nem - és egyelőre még ezt sejtjük - akkor látni akarjuk azokat a jeleket, amik mutatják, hogy Magyarország nem pont akkor fordul meg a fájdalmas úton, amikor Európa többi országa még épp csak rákanyarodott." - nagyjából így foglalható össze az országot finanszírozó piaci és intézményi szereplők véleménye. "Azt sem merem elmondani, ha görögsalátát vacsoráztam, nehogy félreértsék, erre jön egy magyar kormányzati ember, és nekiáll bizonygatni, hogy az országa számára Görögország sorsa a legvalószínűbb." - írta nekünk egy külföldi elemző, és ez jól példázza, micsoda megrökönyödést okozott Kósa Lajos tódítása.
A fentieket összegezhetjük úgy, hogy a Fidesz a körülményeket figyelmen kívül hagyó mozgástérnövelő manőverei, illetve visszakozásának módja végső soron kedvezőtlenebb helyzetbe sodorta, mintha eleve számolt volna a realitásokkal. A forintgyengülés a lakossági vagyon csökkentésén és a devizahitelek drágulásán keresztül, a hozamok emelkedése pedig a költségvetési kamatkiadások növekedésén keresztül húz ki súlyos tízmilliárdokat az ország zsebéből. Ha ez tartós lenne, esetleg súlyosbodna, akkor ezekről a milliárdokról már a tényfeltáró bizottságnak sem lesz nehéz bebizonyítania, hogy hiányoznak.
Barroso egyértelmű jelzései és a Kósa Lajos szavaira adott erőteljes piaci reakciók után elvárható, hogy a Fidesz is újragondolja a gazdaságpolitikáját. Éppen ezért remélem, hogy Szíjjártó Péter tegnap esti szavai ("nyilvánvalóan badarság lenne azt gondolni..., hogy egyes nyilatkozatok kapcsán, mondjuk tőzsdeindexek és árfolyamok mozdulnak meg radikálisan") csak politikai kármentésnek tudhatók be, és valójában a szakértők már azon dolgoznak, hogy terveiket hozzáigazítsák ahhoz, amit a piac, az IMF és az EU hajlandó finanszírozni. Vagyis a realitáshoz.
Azt is látni kell, hogy a Fidesznek a költségvetési stabilitás megteremtéséhez a mostani állapothoz képest nagyjából 200-250 milliárd forintnyi kiigazítást kell végrehajtani, és akkor már némi adócsökkentésre is futja. Ez persze egészen máshogy hangzik, mint a radikális adócsökkentés, de egyrészt a Fidesznek korábban sem lehettek illúziói, hogy céljaihoz kiadáscsökkentésre van szükség, így remélhetőleg vannak ötletei. Másrészt pedig úgy is nézhetjük, hogy a kiigazításban 2008-2009-ben az előző kormányok elvégezték a kiigazítás 90 százalékát, a Fidesznek már "csak" a 10 százalékot kell meghoznia. Aztán ha minden jól megy, lehet aratni. De a munka fájdalmasabb részét nem lehet megspórolni.
