A közúti közlekedési törvény módosításával jogszabályi eszközökkel osztják újra a hirdetési piacot. Miközben a cél a közlekedésbiztonság javítása, tagadhatatlan, hogy a július 1-jétől hatályos szabályok szerint a Simicska Lajos vezette Mahir Zrt. lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerül.
Elcsúfítja a környezetet, ráadásul elvonja a járművezetők figyelmét, és akár balesetveszélyes helyzeteket is teremthet az a plakáterdő, amellyel az utak mellett nem egy helyen találkozhatunk – egyebek mellett ezek az érvek is elhangzottak, amikor a parlament tavaly decemberben az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról tárgyalt. Miután az előterjesztést elfogadták, júliustól lakott területen kívül „a közút tengelyétől számított ötven méteren, autópálya, autóút és főútvonal esetén száz méteren belül” nem lehet majd elhelyezni semmilyen reklámcélú táblát. Az engedélyezett hirdetési felület a tiltott zónán kívül sem haladhatja meg a négy négyzetmétert, ami viszont száz méterről már egyáltalán nem látható. Ez lakott területen kívül az úgynevezett outdoor reklámok végét jelentheti, tehát rend lesz az utak mentén.
Lobbiérdekeknek engedve tették lehetővé, hogy az utóbbi néhány évben mindenfelé reklámtáblákat helyezzenek el, amelyek ma „nem egy esetben komoly balesetveszélyt jelentenek”, hangoztatta a Fidesz, talán azt sejtetve, hogy a szocialistákhoz közeli cégek korábban a hirdetési piacon kedvezőbb elbírálásra számíthattak. Tény, „kicsit túlburjánzott ez az (…) óriásplakát-őrület”, ismerte el a másik oldal, de „amikor Fidesz-politikusok mosolyogtak ránk, akkor még nem volt ez a törvényjavaslat”. Azt a szocialisták sem vitatják, hogy a közterületi reklámok valóban okozhatnak bajt is.
Ezt a vélekedést osztja Pausz Ferenc, a GRSP Magyarország nemzetközi közlekedésbiztonsági egyesület vezetője is. Ha nagyobb sebességgel haladunk, egyre rövidebb idő áll rendelkezésre a környezeti hatások értékelésére – fogalmaz. Autópályatempónál pedig elég pár tizedmásodpercnyi kihagyás – hangsúlyozza –, és balesetveszélyes szituáció következhet be.
A törvénymódosítás a hirdetési piac más szereplői számára ugyancsak szolgált meglepetéssel: hadat üzentek a városi oszlopokon elhelyezett reklámtábláknak is, bár a nemzeti fejlesztési miniszter által jegyzett eredeti javaslatmég nem ezt a szándékot sugallta. Az előterjesztés szerint „az út műtárgyán, az út tartozékán, közvilágítási, villany-, telefon- és egyéb oszlopon” semmilyen reklámhordozót nem lehetne elhelyezni, ám a korábban hatályos szabályozás is nagyjából így szólt. A különbség annyi, hogy a tervezet nevesítette a különféle műtárgyakat, meghagyva ugyanakkor a kivételt: ha az oszlop járdán, gyalogvagy kerékpárúton, illetve az úttest burkolatlan területén áll, az szabad préda, tehát lehet rá reklámtáblát telepíteni.
Az alapvető fordulatot egy fideszes egyéni képviselői indítvány jelentette, amely szerint bárhol álljon is a közvilágítási, villany- vagy telefonoszlop, arra reklámtáblát ember többé nem helyezhet el. Román István – aki szerint a „közlekedés biztonsága, annak megfelelő szabályozottsága elengedhetetlen követelmény egy jogállamban” –az egyéb oszlopokkal szemben már nem volt ilyen szigorú,mert azokat egyszerűen kivenni javasolta a törvényből. Úgy is lett: villanypóznán nem lehet „reklámcélú berendezés”, a hirdetőoszlopokkal – és az olyan reklámokkal, amelyeket más oszlopokon vagy akár házfalakon helyeznek el – azonban már nincsen semmi baj, mert azok nyilván nem befolyásolják a közlekedés biztonságát.
– Dehogynem befolyásolják – állítja a közlekedési szakértő. Pausz Ferenc szerint a sok helyütt tapasztalható városi táblaerdő miatt az ember csak kapkodja a fejét. Példaként megemlíti: sokan a navigációs berendezést sem szívesen használják, mert úgy érzik, a készüléket nézve könnyebben hibázhatnának. Hasonló lehet a reklámok hatása – véli –, bár a kisebb sebesség miatt az esetleges következmények sem olyan súlyosak, mint autópályán.
„Egy lelógó tábla vagy akár egy plakát (…) az mivel zavaróbb, szembetűnőbb, veszélyesebb a közlekedés biztonságát tekintve, mint akár – mondjuk – egy út melletti fa körüli henger?” – kérdezte az MSZP-s Varga László is. A fideszes Manninger Jenő meg azt mondta: „attól tartok, hogy most már mindenben keresik (a szocialisták – a szerk.), hogy hol lehet valamit belegondolni ebbe”. Az ellenzék tehát szerinte akadékoskodik, miközben – idézzük – „az egyik táblán az egyik hónapban fideszes, a másikon MSZP-s politikus volt”. A szocialista politikus azonban kijelentette, hogy a törvénytervezet „egészen konkrét reklámpiaci szegmensre utal”, és „nagyon világosan egy adott reklámpiaci csoport számára kedvezőtlen, és egy másik reklámpiaci csoport számára meg kedvező”. Vagyis: aki a villanyoszlopon elhelyezett reklámfelületeket értékesíti, az ellehetetlenül, aki pedig hirdetőoszlopokat vagy óriásplakát-helyeket tart fenn, sokkal kedvezőbb pia ci helyzetbe kerül. Miközben városképi szempontból, illetve közlekedésbiztonsági megfontolásokból aligha lehet különbséget tenni az egyes médiumok között. A tulajdonosok tekintetében annál inkább, mert a hirdetőoszlopok terén piacvezető – ám az autópálya- és villanyoszlopreklámokban nem érintett – Mahir Zrt. vezérigazgatója nem más, mint Simicska Lajos.
Az érintettek nem örülnek annak, hogy a külterületi hirdetéseket le kell szedni, de ott legalább mindenkit egységesen sújtanak az új szabályok. Sokan azt sem értik, miért azt fenyegetik ötszázezer forint bírsággal, akinek a területén a szabálytalanul elhelyezett reklámeszköz áll, hiszen ezt az összeget a földterület éves bérleti díja gyakran el sem éri. Az viszont tény, hogy ez a leghatásosabb megoldás, hiszen a fenyegetés hatására a földbirtokos biztosan lépni fog. Ugyanakkor felvetődik, mi legyen az építési engedély alapján felállított táblákkal, amelyekre az érintett reklámcégek elég sokat költöttek ahhoz, hogy most mindet eldózerolják. Fizet majd valaki kártérítést? A Magyar Közterületi Médiaszövetség még reménykedik, hogy az egyeztetések eredményre vezetnek, és nem kell valamennyi táblát elbontani.
A belterületi reklámok esetében már szó sincs versenysemlegességről: a hirdetőoszlop és az óriásplakát maradhat, a villanyoszlopokról meg le kell szedni a reklámfelületeket. Az utóbbiakban érdekelt ESMA Zrt. – amely például a fővárosi villanypóznák jelentős részére kizárólagos joggal rendelkezik – elnök-vezérigazgatója egyelőre mégis optimista. Bízik benne, hogy a jogszabály július 1-jei hatálybalépéséig változhat a helyzet, és a reklámpiacot nem jogi eszközökkel osztják majd fel újra. Akkor pedig a több mint egymilliárdnyi adót fizető, 150 embernek megélhetést biztosító cég mégsem megy tönkre, bár azt maga sem titkolja: a törvénymódosítás mögött valóban gazdasági érdekeket sejt.
