Második napja tudjuk, mi az, ami fújja fölfelé az államadósságot, mint egyszeri Barroso a jegybanktörvény ügyét, mi a magyar gazdaságpolitika legnagyobb baja.
Nem, nem Matolcsy György.
Hanem az alma és a körte. Pontosabban az, hogy a Magyar Nemzeti Bank, mint azt előbb Selmeczi Gabriella , majd másnap Szijjártó Péter elmondta, az almát hasonlítja össze a körtével, amikor mindenféle – egyébként az európai uniós módszertannak megfelelő – számításokkal azt az eredményt kapja, hogy a magyar államadósság 16 éves csúcsra nőtt. Hiába a harcunk – ami mondjuk nem saját zsebből megy –, az adósság, mint egy gonosz IMF-gólem, rendíthetetlenül nő, arányaiban is, nominálisan is.
Legalábbis az MNB adatai vagy az egyébként Matolcsy György felügyelete alá tartozó állami adósságkezelő szerint. Utóbbi szerint év végén a tavalyinál 500 milliárddal volt nagyobb a magyar adósság, míg a jegybank azt mondta: az adósság 22 931 milliárd forint volt szeptember végén, ami a GDP 82,6 százalékát jelenti (és egyben azt is elárulja, hogy a jegybank 27 761,5 milliárdos bruttó hazai termékkel számolt).
A fideszes politikusok szerint az a baj: az MNB nem vette figyelembe, hogy a GDP-t forintban számoljuk, míg az államadósság részben devizás kötvényekben van.
Ha ortodoxok lennénk, megelégednénk azzal, hogy Selmeczinek és Szijjártónak természetesen nincs igaza (ha igaza lenne, akkor még mindig 165 forinton fizetné minden magyar a frankhitelét). De persze levonhatnánk azt a következtetést is, hogy a fideszes politikusok szerint el kellene felejteni az árfolyamváltozásokat, a bizonytalan lebegtetés helyett jobb lenne egy jól kiszámítható, rögzített árfolyam.
De nem vagyunk ortodoxok. Nekünk tetszenek a meg nem írt tankönyvek, és nem akarunk bölcsebbek lenni Selmeczi Gabriellánál.
Ezért megtesszük azt, amit sosem tettek a hülyehasonlatos matektanáraink: az almát az almával, a körtét a körtével hasonlítjuk össze.
És sajnos rossz hírrel kell kezdenünk.
A magyar adósság tavaly szeptember végén nagyjából 8,7 almaszázalékkal magasabb volt, mint 2010 szeptemberének végén. Igaz, ennek részben – a szabolcsi gazdák őszinte bánatára – az alig emelkedő almaárak, vagyis szintén úgymond árfolyamhatások az okai. Körtében még rosszabb a helyzet, nagyjából 14 körteszázalékos volt az adósságemelkedés.
Akkor most a részletek.
Egy kiló alma tavalyelőtt szeptemberben 193,5 forint volt a KSH adatai szerint, míg tavaly 199,5 forint. A körte ára a 2010-es kilónkénti 340,5 forint után tavaly szeptemberben 334,3 forint volt. Az úgynevezett folyó áron számított GDP így tavaly nagyjából 140,155 milliárd kilogramm alma volt. Idén az MNB kalkulációjában szereplő 27 761 milliárd forint kevesebb, már csak 139,155 milliárd kilónyi almát jelent.
Ugyanígy számolva azt kaptuk, hogy az államadósságot tavaly ősszel 105,761 milliárd kiló almával lehetett volna megváltani, míg idén már 114,942 milliárd kilónyit kellett volna adnunk, hogy lenullázzuk magunkat. Így nőtt az adósságunk 8,7 almaszázalékkal, vagyis megközelítőleg 9,18 milliárd kiló almával egy év alatt.
Körtében ugyanez: a GDP-nk 79,647 milliárd kilóról 83,043 milliárd kilóra nőtt, az adósságunk viszont 60,102 milliárd kilóról 68,594 milliárd kilóra. Abszolút értékben az almáénál kevesebb, 8,491 milliárd kilós a növekedés, arányaiban viszont több, mint írtuk, meghaladja a 14 százalékot.
És akkor most jöjjön a következő feladvány. Ha egy dobozban két piros, két fehér és két zöld golyó van, hányat kell kihúzni, hogy biztosan maradjon benne egy alaptörvény?
