Kormánykrónika

A magyar gazdaság jelen állapota röviden valahogy így jellemezhető:
- az államadósság és az adósságszolgálati teher masszívan növekszik, máris soha nem látott méreteket öltött,
- a HUF árfolyama történelmi mélyponton,
- a CDS 613 pont fölött (ennél magasabb csupán 2009 tavaszán, mindössze 5 napig volt),
- az infláció gyorsul,
- az üzemanyagok ára történelmi csúcson,
- az átlag bérjövedelem várhatóan csökken (nominálisan és természetesen reálértéken is),
- az állami szolgáltatás- és ellátás-paletta szűkül,
- az adóprés és az adóék várhatóan történelmi csúcsra ér, az adóterhek megoszlása a kisebb teherviselő-képességgel rendelkezőket sújtja (tehát az adóbevételek bizonytalanabbá válnak),
- a foglalkoztatás érdemben képtelen növekedni, a fogyasztás stagnál, az építőipar tovább zuhan,
- az állam a jogsértő módon szerzett átmeneti gazdasági előnyöket láthatóan képtelen volt növekedéssé konvertálni, amiből a várható jogorvoslati terhek fedezhetőek lettek volna,
- a kormányzati kirakat-politika nem hozta meg a várt eredményt, az ország nem került ki a túlzottdeficit-eljárás alól,
- a magyar állampapírokat várhatóan bóvliba sorolja egy vagy több hitelminősítő.

Ezzel a forradalmi kormány különutas, a legelemibb racionalitást is nélkülöző, kizárólag a fidesz-központú politikai-gazdasági rendszer-építésre koncentráló "gazdaságpolitikája" elhátrált a falig. Nincs tovább, nincs miből finanszírozni a kormányzati ámokfutást. Az örökölt erőforrásokat maradéktalanul felélte a kormány (a háztartások nyugdíj-megtakarításai, a vállalatok beruházási tartalékai, az előző kabinet prociklikus gazdaságpolitikájának előnyei, a nemzetközi bizalmi tőke, stb.), új forrásokat pedig nem tudott teremteni (hacsak a kínai hitel-ígéreteket nem számítjuk ide, csak a fenti lista láttán semmi kedvem tréfálni). Ma már nem több délibábnál az a lehetőség, hogy a magyar gazdaság visszakapaszkodik a tavalyi kormány-váltáskori állapotába.

A kormányzati ostobaság folytatódásának következményei beláthatatlanok. Az állam nem képes kikapaszkodni abból a restrikciós spirálból, amibe a kétharmados kormány kényszerítette. A leginkább fenyegető talán a költségvetési egyensúly felborulása, az EU-források szűkülése, a további eladósodás és mindezek következményeként az államcsőd. A háztartások gazdasági problémái elviselhetetlen méreteket ölthetnek, amihez alkotmányos és igazság-szolgáltatási válság társul. Mindez természetesen aligha járhat politikai következmények nélkül.

Úgy tűnik, Orbán válaszút elé ért: ma még talán lehetősége van beáldozni Matolcsyt, és az ő nevéhez ragasztani az elmúlt másfél év történelmi léptékű gazdaságpolitikai hibáit. Biztos vagyok abban, hogy ma még sokan hinnének neki ez ügyben... És persze választhatja azt is, hogy nem hagyja amputálni a "jobbkezét". Ez esetben közösen viselik a következményeket.