Az emlékezetes Kósa–Rogán-féle csődvízió és forintdöntés után most a Fidesz frakcióvezetője is beírta magát a piacmozgató politikusok közé. Lázár János szerint 200-300 ezer embert is érinthet javaslata, miszerint rögzített árfolyamon lehetne kiszállni a devizahitelekből. A forint/euró árfolyam 280 fölé kúszott, a javaslattal – annak elfogadása esetén – legtöbbet bukó OTP részvényei zuhanórepülésben 15 százalékos mínuszt halmoztak fel.
A javaslat eleve homályos, számos kérdést felvet, a gazdag, jelenlegi árfolyam mellett is törlesztőképes rétegnek segítene, de már egy gyors fejszámolással is megállapítható, hogy azonnali, több száz milliárdos veszteséget okozna a bankoknak és tovább gyengítené a forintot.
De hogy kerül egy ilyen javaslat az asztalra? Hogyan lehetséges, hogy a kormánypárt, sőt annak frakcióvezetője ezt minden előzetes kalkuláció, hatásvizsgálat, egyeztetés nélkül bedobja? Mire való az államapparátus, mit ér a kormány mögött álló, megannyi bürokráciacsökkentés után is tengernyi osztály és főosztály a minisztériumokban, ha nem használják arra, hogy a képviselők kedves, jó szándékú ötleteit szépen csendben megvizsgálják, majd megmondják: kiváló ugyan a gondolat, de sajnos kivitelezhetetlen. Nagyobb kárt okoz, mint amekkorát elhárít. Jelen esetben például nem menti a nehéz helyzetben levő adósokat, hanem direkt rontja a helyzetüket, hiszen a forint gyengülésével jár, azaz aki nem tudja egyben letenni a tartozását, az még többet fog fizetni.
Az eddigi gyakorlat azonban arra utal, hogy ha a szakmai egyeztetések el is maradnak – nem találtunk olyan bankot, ahol ne csendes döbbenettel fogadták volna a hírt, a legjellemzőbb kommentár úgy szólt, hogy ezek a magyar gazdaság sírásói –, ha a számok nem is érdekesek, azért mielőtt Lázár János mond egy ilyet, beszél a főnökével. Valami nagyon furcsa félreértés miatt ugyanis a Fidesz és Orbán Viktor azt hiszi, hogy a frakciótól érkező javaslatok, amiket aztán megfontol a kormány, valamiféle demokratikus mázt kölcsönöznek bármilyen ötletnek. A kormány nem diktál, hanem befogad. Most vasárnapig lesz munka, amíg ezt megrágják és befogadják. A forgatókönyv szerint ugye ráadásul jöhetne javaslat bármelyik parlamenti frakciótól, csak éppen nem jön, vagy ha mégis, hát azok nem olyan jók. Nem minden képviselőcsoportban ülhet annyi, a gazdasághoz is értő politikus.
A másik verzió, hogy ez az egyeztetés nem zajlott le, azaz tényleg annyira őszinte, bázisdemokrata vonal uralkodik a Fideszben, hogy magát a miniszterelnököt is sikerült meglepni. Akkor talán egyrészt nem két napot kellett volna adni arra, hogy döntés szülessen róla. A szakmaiságnak legalább a látszatát mutathatná a kormány azzal, hogy kiadja a stábnak: kérem a számításokat, véleményeket, ne adj isten – bár ez alighanem túlzás volna –, egyeztetek az ötletről szakmával, Bankszövetséggel, az MNB-vel, vagy éppen a bankszektort felügyelő PSZÁF-fal.
De erről nincs szó. A kormány vasárnap dönt, ezt már valaki megmondta Lázárnak, aki megmondta nekünk. Még mindig benne van persze az a lehetőség a történetben, hogy a kormány azt mondja, nem. Ez a javaslat butaság, nem azokon segít, akiken segíteni kéne, sokba is kerül, közvetve és közvetetten. Pláne, hogy az álmodott gazdasági növekedéshez már kellenének a bankok, a hitelezés felpörgése, ez az ötlet pedig inkább abban segít, hogy néhány pénzintézet lehúzza a rolót. Ha ezt így végiggondolják, és azt mondják, nem, akkor kicsit, a konkrét ügyet illetően legalábbis megnyugodhatunk.
De akkor azért Orbán Viktor igazán lekeverhetne egy sallert a frakcióvezetőjének, vagy legalább beledörgölhetné az orrát az OTP mai árfolyamgörbéjébe. Igaz, le lehet ezt az esést majd dolgozni, a forint is megnyugodhat pár nap alatt, de ideje lenne megtanulni: a piac, pláne a külföldiek valahogy úgy gondolkodnak, hogy ha egy kétharmados kormány frakcióvezetője mond valamit, azt nagyon komolyan kell venni.
Papolhatna itt Vona Gábor vagy Mesterházy Attila akár arról is, hogy 100 forintos svájci frankot akarunk, és elfoglaljuk a teljes bankszférát, az senkit nem érdekel. De ha a lényegében képviselői indítványokkal, kvázi ellenzéki pártként törvénykező Fidesz első képviselője mond valamit, az majdnem olyan, mintha a miniszterelnök mondaná. Az ellenzéki ötletek, az ellenzéki kommunikáció ideje lejárt.
Jó reggelt, egy éve kormányon vagytok, és már sokadszorra lesz miattatok magasabb a következő törlesztőrészletem.
