Főbíró a parlament által elfogadott jogszabályok alkotmányosságát eddig még nem vitatta, Baka András így most példa nélküli lépésre szánta el magát. Az augusztus 4-én kelt, de csak tegnap nyilvánosságra hozott beadvány azonban nem minden előzmény nélkül született meg, mert a július elején megszavazott, s alig néhány hét múlva már hatályba is lépett törvénymódosítást a bírói kar számos tagja – egyebek mellett az LB büntetőkollégiumának vezetője – hevesen bírálta. Az előterjesztés egyes elemeinek alkotmányellenességére pedig már akkor is többen utaltak.
Az új szabályozás sérti a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot, mert a kiemelt ügyekben a legfőbb ügyész döntésén múlik, hogy azt hol kell tárgyalni – hangsúlyozza beadványában Baka. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a vádhatóság vezetője tetszése szerint válogathat az egyes bíróságok között, s ha valamelyik kisebb mellett dönt, ahol alig néhány büntetőbíró dolgozik, azzal mindjárt azt is megmondhatja, hogy személy szerint kik hozzanak majd ítéletet. Ez a megoldás ellentétes az alkotmánnyal, de a strasbourgi emberi jogi bíróság eddigi döntései alapján sem fogadható el – figyelmeztet a főbíró.
Ugyancsak a kiemelt ügyekre vonatkozó előírás, hogy azok vélelmezett elkövetőit – a szokásos 72 óra helyett – bírói döntés nélkül akár öt napig fogva tarthatják. Ezek az emberek ráadásul az első 48 órában nem vehetik fel a kapcsolatot az ügyvédjükkel – akik a kormányoldal szerint gyakran összejátszanak védenceikkel –, és ha a hatóság úgy dönt, a gyanúsítottakat csak a harmadik napon köteles tájékoztatni arról, hogy egyáltalán miért kerültek rács mögé. Baka állítja, mindez szembemegy az alkotmánnyal és az új alaptörvénnyel, valamint a strasbourgi ítélkezési gyakorlattal egyaránt. A védelem joga ugyanis a gyanúsítottat az eljárás minden szakaszában megilleti, ha pedig a szabadságát korlátozzák, őt a „lehető legrövidebb időn belül (...) bíró elé kell állítani”.
A jogorvoslat jogának korlátozását jelenti, hogy a júliusban elfogadott törvénymódosítás tovább szűkíti a büntetőeljárással érintett személyek panaszjogát – hoz fel egy újabb érvet a főbíró. E tekintetben talán az okozhatja a legsúlyosabb visszásságot, hogy a gyanúsított vagy védője a nyomozás kiegészítésére tett indítvány elutasítása ellen sem tehet panaszt. Vagyis: jószerével az ügyészen múlik, hogy helyt ad-e például az újabb tanúk kihallgatásának, esetleg további szakértők kirendelésére vagy más bizonyítékok beszerzésére vonatkozó kezdeményezésnek. Ezzel egyébként – az eljárások gyorsításának jegyében – akár az ügy körülményeinek teljes körű tisztázását is megakadályozhatja.
A főbíró a beadványában nem tér ki ugyan rá, de kollégái szerint már a kiemelt ügy meghatározása is elég ellentmondásos. E körbe tartozik számos hivatali visszaélés, a bűnszervezetben elkövetett összes bűncselekmény, a jelentős kárt okozó lopás vagy sikkasztás is. Emiatt a bíróságnak ugyanolyan szabályok szerint kell eljárnia egy piti vesztegetés és egy raszszista csoport által elkövetett sorozatgyilkosság esetén is. Így ötfős bírói tanácsot kell felállítani, ami egy pár tízezer forintnyi csúszópénz miatt folyó eljárásban meglehetősen abszurd, és nem az eljárások gyorsítását eredményezi, hanem éppen ellenkezőleg.
