A gazdasági szabadságharcból a költségvetési önállóság föladása lett: a szociális retorikát használó és laza fiskális politikát tervező Fidesz orrát beleverték a pénzügyi realitásba
Nem mondtunk le semmilyen döntési jogról, de van, amit Brüsszellel együtt gyakorlunk - Orbán Viktor hétfőn az Országgyűlés plenáris ülésén a magyar ET-elnökség legjelentősebb momentumát érintő kritikákat kommentálva. A Fidesz-KDNP által kevéssé kommunikált, vagy csak szlogenszerűen emlegetett gazdasági kormányzásról szóló intézkedéscsomag jelentősége kétségtelenül az 1993-as, Közös Piacból Európai Uniót alakító maastrichti szerződéshez hasonlítható. Fölülmúlja az 1997-es stabilitási és növekedési paktumét is, éppen annak a helyére lép.
A megszorító
Az egyezséget a tagországok egyöntetűen támogatták, elemeit az Európai Parlament is elfogadta (bár a végszavazás július elejére maradt). Baloldalról és a zöldektől ugyan kapott bírálatot, de az európai szocialisták között meghatározó német szociáldemokraták gyakorlati támogatása miatt nem kérdéses, hogy végül átmegy a javaslat.
Ez újabb jelentős lépés az integráció, ha úgy tetszik, az Európai Egyesült Államok felé. Közben lényegét tekintve gazdaságilag jobboldali-liberális, azaz restriktív, megszorító csomag. Noha Orbán a parlamentben azt mondta, a siker titka, hogy "ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, kik vagyunk, mit tegyünk" - éppen ezt fogják tenni.
Bevezetik a túlzott egyensúlytalansági eljárást, amely már az intézkedések kikényszerítését is lehetővé teszi. 2012-től nemcsak a költségvetési hiányt, hanem az államadósság mértékét is figyeli majd az Európai Bizottság. A határértékeket túllépők esetében pedig a szankciók majdnem automatikusan lépnek majd életbe. A tagállamok egy időben nyújtják be a stabilitási és konvergencia-, illetve a nemzeti reformprogramjaikat.
Mindezek azt jelentik, hogy az uniós országok éves költségvetése fölött Brüsszel szankciójoggal gyámkodik majd, az eddigi legnagyobb mozgásteret biztosító pénzkiadási rendszer felügyeletére pedig alkotmányos vétójoggal rendelkező tagországi intézményt kell fölállítani.
A szabadságharcos
Ez utóbbi Magyarországon hatalomtechnikai okokból nem az Alkotmánybíróság, hanem a Költségvetési Tanács lett. A csomagból azonban jól látszik a pénzügyi függetlenség föladásának kényszere. Ez azért jóval több, mint a jogok együtt-gyakorlása, ahogy a miniszterelnök állította.
A gazdasági integráció Magyarországon érdemben csak a szélsőjobboldalon kapott bírálatot (például Balczó Zoltán Jobbik-képviselőtől hétfőn a parlamentben), miközben éles ellentmondásban áll Orbán és a Fidesz korábbi politikájával, amely a "szociális népszavazással" roppantotta meg az akkori kormánypártokat 2008-ban. 2010-ben laza fiskális politikával akarta nyitni második kormányzását, és "gazdasági szabadságharcot" hirdetett a Nemzetközi Valutaalap ellen, amikor az bírálni merte a banki, nagyvállalati különadókat.
Orbánnak azonban Brüsszelben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke értésére adta, hogy föl kell hagynia a büdzsé fölpuhításának amúgy minden bizonnyal a Fidesz-KDNP választói által is várt tervével. Berlinben pedig Angela Merkel német kancellár kötelezte arra, hogy prioritásként képviselje a magyar soros elnökség alatt a németek szorgalmazta fiskális reformpaktumot, amit az EB 2010 szeptemberében tett le az asztalra.
Az önkéntes
Noha fél évvel később a britekkel, a svédekkel és a csehekkel kimaradt az ezt kiegészítő Euró Plusz egyezményből (amibe hat eurózónán kívüli állam is belépett), mert Magyarország adófüggetlenségét féltette (bár a Matolcsy-féle átalányadó egyelőre nem hozta meg a növekedési boomot), annak jó néhány elemét aláírás nélkül is teljesítette a Fidesz-KDNP kormányoldal.
Eszerint például a tagállamoknak meg kell próbálniuk megakadályozni a többletteljesítménnyel alá nem támasztott bérnövekményeket, és meg kell nehezíteniük az automatikus béremelések rendszerét, különös tekintettel a közszférára. Csökkenteni kell a szociális, azaz nyugdíj-, egészségügyi és segélyezési kiadásokat, illetve be kell építeniük saját alkotmányukba vagy alaptörvényeikbe, és nemzeti szinten is kikényszeríthetővé kell tenniük a Stabilitási és Növekedési Paktumot.
Orbán márciusban arról beszélt, hogy a paktum nyugdíj-, munkaerőpiaci vagy költségvetési egyensúlyi elvárásai lényegében egybeesnek a Széll Kálmán Tervben leírtakkal. Pedig akkor még nem is lehetett tudni, hogy államadóssági és adóügyi passzusokat tartalmaz majd az Alaptörvény, jóllehet Magyarország formálisan erre nem vállalt kötelezettséget. Látszatra ugyanígy önként, valójában brüsszeli-berlini kényszer hatására önti betonba a Fidesz-KDNP az őszi kétharmados törvényekkel a privatizáció, illetve az adó- és a nyugdíjrendszer feltételeit, a Nemzeti Bank, a bankfelügyelet és a Költségvetési Tanács működési elveit.
A "megkötöm a következő tíz kormány kezét" hangzatos nyilatkozata így csak a presztízsveszteség elkerülésére szolgált.
