Egy népszavazásra bocsátandó kérdésnél nem elég, hogy az értelmezhető és határozott igennel vagy nemmel megválaszolható legyen; az Alkotmánybíróság megköveteli azt is, hogy a szavazók mindjárt a referendum eredményének összes lehetséges hatásával tisztában legyenek.
Nem sok ügyben érdemes népszavazást kezdeményezni, legalábbis az Alkotmánybíróság (Ab) utóbbi néhány esztendőben tapasztalt következetes gyakorlata szerint jószerivel nincs olyan kérdés, amely átmenne a testület szigorú tesztjén. Legutóbb erre a kezdeményezésre mondtak nemet: „Egyetért-e Ön azzal, hogy 40 év szolgálati idő megléte után az öregségi nyugdíj – az öregségi nyugdíjkorhatárra tekintet nélkül – a nyugdíj csökkentése nélkül, az eredményes népszavazást követő év januárjának 1. napjától igénybe vehető legyen?”
A kérdés nem felel meg az egyértelműség követelmények – szögezte le az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív hitelesítéséről nagyjából egy éve hozott döntését megsemmisítő határozatában az Ab. A választási bizottságot ezért új eljárásra utasították, s kétség sem férhet hozzá, hogy a testület másodjára már elkaszálja a vegyipari szakszervezet kezdeményezését.
Az Ab eddigi határozatainak ismeretében persze a napokban kihirdetett verdikt senkinek nem okozhatott meglepetést. Januárban ugyanis egy hasonló próbálkozásra ugyanilyen indoklással mondtak nemet. „Egyetért-e Ön azzal, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár ne haladhassa meg a 62 évet?” – így szólt az akkor elbírált kérdés, ami minden írástudó számára egyszerűen megválaszolhatónak tűnik, az alkotmánybíráknak azonban más volt a véleménye.
Az akkori érvelés szerint az öregségi nyugdíjra való jogosultságnak az életkor csak az egyik eleme, s a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény ezen kívül más szempontokat is tartalmaz. Ez tehát egy komplex rendszer, és a kérdés ennek csupán „egyik elemét kívánja rögzíteni az öregségi nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár meghatározott életévhez való kötésével; anélkül azonban, hogy a választópolgár számára világossá tenné, hogy ez jár-e, és ha igen, milyen hatással, változással az öregségi nyugdíj megszerzésének további feltételeire nézve”.
A negyven éves szolgálati idő kikötése esetén ugyanez a helyzet, hiszen a referendum a nyugdíjrendszernek ezúttal is csak egyik elemét érintené. A választópolgár ebben a helyzetben pedig nem lehetne tisztában azzal, hogy az „igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi, vagy egyéb következményei lennének” – olvasható a januári határozatban.
Ezt ismétlik meg a héten nyilvánosságra hozott verdiktben is: az alkotmánybírák szerint a kérdésről a polgároknak úgy kellene döntést hozniuk, hogy „nem volna egyértelmű számukra, a népszavazás sikere milyen változásokkal jár a nyugdíjrendszerben, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és más hatásaival kellene számolniuk”.
Úgy tűnik tehát, mintha az Ab olyan komplett hatástanulmányt várna a kezdeményezőktől, amelyben tételesen szerepel, hogy a nyugdíjkorhatár 62 évben történő maximálása vagy éppen a negyven éves szolgálati idő utáni nyugdíjazás lehetősége pontosan hány embert érint, s annak milyen költségvetési, illetve munkaerőpiaci hatásaival kell számolni. Efféle részletes elemzést azonban – bár azt a jogalkotásról szóló törvény szerint kötelező lenne mellékelni – még a kormány által előterjesztett törvényekhez sem szoktak mellékelni.
Amúgy érdekes, hogy az ingyen sörről szóló népszavazási kezdeményezés kapcsán is hasonló érvek kerültek elő. „A választópolgároknak (…) úgy kellene döntésüket meghozni, hogy nem lenne egyértelmű számukra: a kezdeményezés sikere esetén kinek kellene megtérítenie a vendéglátó üzletekben a vendégek által ingyenesen elfogyasztott sör ellenértékét, továbbá azt sem tudhatnák, a sört nem fogyasztókat terhelné-e többletkötelezettség a vendéglátóüzletek vendégei által elfogyasztott sör ellenértékének fedezésével kapcsolatban. A választópolgárok tehát döntésük meghozatalakor a kérdés alapján nem lehetnének tisztában azzal, miről döntenek” – olvasható a 2007-es verdiktben.
Hasonló aggályokkal viszont nem találkozhattunk a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló referendum kapcsán. Akkor fel sem vetődött, hogy az emberek tudják e, ki fizeti meg az eltörölt tandíjat a diákok helyett, s ki a vizitdíjat a betegek után. Szóba sem került, hogy a kérdésekre adott igen vagy nem válaszok esetén a döntésnek „milyen pénzügyi, vagy egyéb következményei” lesznek, s milyen változással kell számolni az egészségügyi vagy az oktatási rendszerben.
Az Ab akkor sem látta aggályosnak, hogy a döntés hatásai igencsak kiszámíthatatlanok, amikor a kettős állampolgárságról kérdezték az embereket. Szóba sem került, hogy a szavazók átlátják-e a kedvezményes honosítás következményeit, például a választójog megadását, a közoktatási vagy társadalombiztosítási, esetleg a munkaerőpiaci helyzetre gyakorolt hatásokat.
Mellesleg jövőre csak tovább romlik a helyzet: szigorodnak a népszavazás érvényességének feltételei is. Eddig elég volt, ha egy kérdésre a választásra jogosultak több mint negyede azonos választ adott, 2012-től a részvételi aránynak meg kell haladnia az ötven százalékot. Az új szabályok szerint megbukott volna a NATO-népszavazás és az uniós referendum, de a Fidesz elsöprő támogatottságú tandíjas-vizitdíjas népszavazásán is az emberek csupán hajszálnyival több mint fele vett részt.
Mindezek után nagy fába vágja a fejszéjét, aki referendumot kezdeményez. A kérdés egyértelműségének ugyanis nem csak az a feltétele, hogy értelmezhető és határozott igennel vagy nemmel megválaszolható legyen; az Ab megköveteli azt is, hogy a szavazók mindjárt a népszavazás eredményének összes lehetséges hatásával tisztában legyenek. Különben nem egyértelmű a kérdés…
A vegyipari szakszervezetnél egyébként még tanulmányozzák az alkotmánybírósági határozatot, és szakértők segítségét kérték annak eldöntéséhez, hogy a nyugdíjügyben érdemes lehet-e – esetleg a kérdés pontosítása után – újabb referendumot kezdeményezni.
