A vétel nem növeli az államadósságot, nem befolyásolja a hiányt, s nincs szükség újabb hitelfelvételre sem a tranzakció miatt - mondta Fellegi Tamás fejlesztési miniszter a Mol-vásárlásról. Kifizettünk tehát kicsit több, mint 500 milliárd forintot anélkül, hogy a piaci elemzők, a külföld által árgus szemekkel követett számaink romlottak volna.
Ráadásul valójában nem is a mi pénzünket használtuk, hanem az IMF-ét és az EU-ét. Tavaly júniusban ugyan kijjebb tessékeltük az IMF-et, visszanyertük gazdasági függetlenségünket, de lám, a pénzük egy része itt maradt és mi bevásárolunk belőle, nagyjából ez a kép rajzolható fel a kormányzati kommunikációból.
Az IMF erre sosem adott volna pénzt
A helyzet azonban távolról sem ilyen egyszerű, és nem is ilyen jó. Az, hogy az IMF engedélye nem kell a már lehívott, de eddig fel nem használt hitelkeret költéséhez, tény: a bankók nincsenek megjelölve, a kormány költi, amire költi a devizatartalékot vagy az adóforintjait. Ugyanakkor az is biztos, hogy az IMF soha nem adta volna áldását [1] egy ilyen tranzakcióra - már akkor, ha az áldására szükség lett volna. A tavalyi szakítás óta ugyanis nem fut magyar IMF-program, a korábban nyújtott hitelek miatt egyszerű adósok vagyunk, de ezen túl szorosabb kapcsolat nincsen.
Az IMF hiteleinek célja a pénzügyi stabilitás biztosítása, a fizetési egyenleg kézben tartásának támogatása - ez a szervezet honlapjáról is világosan leolvasható. Az állami tulajdonszerzés, egyáltalán, bármilyen, a költségvetési helyzetünket rontó kiadás viszont biztosan nem tartozik a támogatott körbe: ha lenne futó IMF-programunk, aminek egyik lényegi eleme, hogy a gazdaságpolitikát szervezet monitorozva bizonyos feltételekhez köti az aktuális hitelrészlet megnyitását, feltehetőleg nem is sikerült volna ez a trükkös finanszírozás. (Noha erre egyébként már a Bajnai-kormány idején is készültek - a Mol visszavásárlásával az előző kabinet is próbálkozott.)
Bruttó vagy nettó?
A bruttó államadósságot nem növeli azonnal a Mol-vásárlás, később viszont az azonnal emelkedő nettó államadóssághoz hasonlóan ez a mutatónk is romlik, pontosabban nem javul a korábban várt mértékben a tranzakció miatt - magyarázta az Indexnek Forián Szabó Gergely, a Pioneer befeketési igazgatója. A két mutató között egy egyszerűsített példával szemléltetve az a különbség, mintha egy családnak lenne egy 10 millió forintos hitele, de közben a bankban van 3 millió forint betéte is: a bruttó adósság 10 millió, a nettó viszont csak 7 millió forint.
A most elköltött 500 milliárd forint része egy korábban lehívott, de fel nem használt hitelnek, így a bruttó adósságmutatónkba már korábban beépült. (Amikor általában államadósságról van szó, a bruttó államadósságról beszélünk: ez áll most a GDP 80 százaléka körül, és ennek kellene 60 százalék alá kerülnie vagy tartósan csökkenő tendenciát mutatnia az eurócsatlakozáshoz.) Ugyanakkor mivel eddig nem használtuk fel, hanem a Magyar Nemzeti Bankban egy számlán pihent az összeg, a nettó adósságmutatónkat javította - most ez utóbbi ráta emelkedik. Ez a mutató jelenleg 52,8 százalékon áll, a tranzakció zárásával a GDP közel két százalékát jelentő 500 milliárd forinttal, azaz két százalékponttal emelkedik.
De hamarosan már a bruttó államadósság vonatkozásában is megjelenik a látszólag “zseniális” ügylet hatása, hiszen az eddig fel nem használt IMF és EU pénzekből úgy tudtuk volna törleszteni a nemzetközi szervezetek felé fennálló adósságunkat, hogy emiatt nem kellett volna felvennünk újabb hiteleket, tehát csökkenhetett volna a bruttó államadósság. A MOL csomag megvásárlásával azonban jelentősen lecsökkent ez a biztonsági tartalék, ami különösen akkor jöhetett volna jól, ha esetleg a 2008-2009-es helyzethez hasonlóan ismét elapadtak volna a pénzcsapok. Az IMF- és EU-hitelek törlesztése miatt a következő években jelentős forrásbevonásra lesz szükség, jövőre például közel 3,5 milliárd euró körüli adósságot kell visszafizetnünk a nemzetközi szervezetek. Ebben segíthetett volna ez az 500 milliárd forintos (1,88 milliárd eurós) összeg is, amit ezek után már mindenképpen a piacról kell majd finanszíroznunk.
