Gulyás Gergely: Nem az alkotmányos rendszerrel van baj című cikkének veleje:
...
Véleményem szerint a súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi válságra a lehető legrosszabb válasz lenne az alaptörvény módosítása, mert a magyar alkotmányos berendezkedés összességében jó, és a legkisebb mértékben sem okozója a válságtüneteknek. Önmagában az, hogy hazánk 1989-ben gyakorlatilag újraírt alaptörvénye deklaráltan az átmenet idejére jött létre, nem elegendő érv alkotmányban megtestesülő közjogi berendezkedéssel szemben. A világháború után kialakult német kettéosztottság kezdeti időszakában született nyugatnémet alaptörvény utolsó, 146. cikkelye világosan rögzítette, hogy a majdani újraegyesülés új alkotmány elfogadását teszi szükségessé. (Már maga az „alkotmány” helyett alkalmazott „alaptörvény” elnevezés is az ideiglenességet kívánta jelképezni.) Miután azonban a szociális jogállam bevált, az alaptörvény megmaradt. Vagy hazai példát keresve: a kerekasztal-tárgyalásokon sokszor hangsúlyozottan egy választásra megalkotott és érdemben az ötödik választás után is változatlan magyar választójogi törvény is éppen a ’98-as választásokkal kezdődően megszilárdult pártstruktúrában képes egyszerre biztosítani a relatíve arányos népképviselet és a kormányzati stabilitás (jelenleg kétes, de amúgy vitathatatlan) értékét. Ha egy szabályozás tartalmilag megfelelő, önmagában az, hogy átmenetinek szánták, nem érv a véglegesség ellen.
...
Az eredményekben megmutatkozó különbség oka, hogy az említett országokban vannak alapvető politikai – és nem csak jogi – normák, míg nálunk már nincsenek. Kár a jogszabályokban keresni a hibát, ha a kormány következmények nélkül veheti semmibe őket.
2008. január 22., Magyar Nemzet
