Hazudik a Éléctricité de France és az Európai Közszolgáltatók Szövetsége: a 220 voltos áram nem is veszélyes az emberi szervezetre, a magyarokéra legalábbis biztosan nem, nyilatkozta Szíjjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, és beledugta a villát a konnektorba.
Egy ideig szinte vicces volt Európa köcsögjének lenni, legalább rólunk, unalmasékról volt szó annyi év után. De egyszer csak elkezdett fájni. Nem is tudom, hogy a kórokozózás vagy a büdösözés volt-e az a pont. Nehéz is szétbontani, hiszen olyan tempóban pörög a magyargyalázás, hogy mire idáig, a nyolcadik sorig jutottam ebben az írásban, befutott a brit Guardian friss-ropogós vezércikke arról, hogy Orbán Viktor az utolsó ember Európában [1], akire rá szabadna bízni az EU soros elnökségét.
Először tényleg volt valami kellemesen borzongató abban, hogy pont Magyarország példáján mutatják be, hogy mi az EU értelme az egységes piacon, a vicclapok kedvéért kitalált uborkagörbülési szabványokon és a megállás nélkül átszelhető határállomásokon kívül. Például az, hogy ha az egyik tagállam büdös, akkor szóljanak neki, hogy fürödjön.
Nálam jobban senki sem utálja a kakastollas fradistákat, a körömletépő dózsásokat vagy a nyerőgépes debrecenieket, ha rajtam múlna, 11 MTK-sból állna a fociválogatott, de ha egy külföldi a magyar csapaton röhög, az fáj. Ha meg több százmillió, az még jobban.
Meglepő, de Európa tanulékony. Amikor a szélsőséges Jörg Haider pártja 1999-ben kormányra került Ausztriában, az EU totális blokáddal akarta megroppantani az országot. Sikertelenül. A magyarokkal most már nem ebben a formában keménykednek, hanem egyszerűen megmondják, mit gondolnak rólunk, naponta hárman-négyen, politikusok és újságírók vegyesen és felváltva, délelőttre-délutánra szépen elosztva, ami sokkal szemetebb minden szankciónál.
Szóval, meglepően rosszul esik a dolog, annak ellenére, hogy a médiatörvényről sokkal rosszabb a véleményem a német kormány legkeményebb államtitkáráénál is.
Rosszul esik tehát a cenzúratörvény miatti verbális korbácsolás, de eshetne rosszabbul is. Az európai diplomaták és újságírók láthatólag nincsenek hosszú évek edzésmunkájával rászoktatva az igen sértő hasonlatokra.
Segítsünk nekik!
De előbb nézzük át a december óta folyó páneurópai magyargyalázás eddigi toplistáját:
Mi a magyar?
4. Rossz diák (Le Matin, Svájc [2])
3. Szőrös ősember, bunkóval (karikatúra a Süddeutsche Zeitungban [3])
2. Randa kis állam, amiből visszataszító bűz árad (Observer)
1. Bacilus (Peter Frey, a német ZDF főszerkesztője [4])
Mi a magyar miniszterelnök?
4. Egyéni mezőgazdasági vállalkozó, aki felszántja a politikai tájat (Spiegel [5])
3. Cenzor (Peter Frey, a német ZDF főszerkesztője, ugyanott)
2. Az amerikai demokrácia ősellensége, az ilyenek miatt zárja ki az amerikai alkotmány a többség zsarnokságát (Anne Applebaum, a lengyel külügyminiszter amerikai felesége [6])
1. A puszta Putyinja+hobbifocista+Lenin (Die Welt [7])
Ilyeneket még sosem mondtak egyetlen tagállamról sem, de mi ez egy igazi gyapjas, mosdatlan magyarnak? Kedves európaiak, íme néhány hasonlat, amikkel sokkal nagyobbat üthetnek rajtunk.
Mi a magyar? Európa bélzuhanya? Vannak gusztustalan tárgyak, mint a fülgyertya, a hüvelykúp, a lábgomba-ellenes ezüstzokni, esetleg a vízoxigénező szifon, meg visszataszító foglalkozások, mint a parkolóőr, a BKV-ellenőr, az MLM-ügynök vagy a kormányzati kommunikációs tanácsadó. De a magyar embert hagyományosan az állatokkal való összehasonlítás bántja a legjobban.
Úgyhogy tessék:
tarajos sül – első látásra aranyos állat, míg meg nem tudja róla az ember, hogy mit mondott Angela Merkel 2011. január 4.-én a Bundestag büféjében: "A hím magyar sül kora ősszel járja az erdőt és mindent megjelöl a vizeletével, amire a párzó fehéroroszok válaszolnak is."
petymeg – bár a petymeg a valóságban fineszes macskaféle, a neve magyarul igen hülyén hangzik. Ízlelgessék: "Magyarország Európa petymege" .Főleg, ha ezt egy luxemburgi mondja, erősen németes angolsággal. Az állat angol neve – genet – ráadásul megyezik egy közismerten homoszexuális, egy időben prostitúcióból élő francia író vezetéknevével, akinek az anyja is prostituált volt. Kell-e több a lelkes magyar publikumnak?
cupák – a budapesti horgászok kedvenc márnacsalija a sertés bélrendszerében élő orsóféreg, népies nevén a cupák. Csak az jut hozzá, akinek haverja van egy vágóhídon. A féreg annyira fertőző, hogy csak csipesszel lehet megfogni, viszont mágikus vonzerőt gyakorol a márnára, aminek a népies neve a zsidóhal. A kör bezárult!
hólyagféreg – a magyaroknak kedves állat, a fehér bundájú bichon havanese birka agyvelejében táborozó, kergekórt okozó élősködő. Képzeljük el, amint a holland kormányszóvivő épp azt magyarázza, hogy "A csatlakozással a Európa gyomrába jutott peték burkát a gyomornedv feloldja, és kiszabadulnak a hat horoggal biró magyarok, akik a gyomor vagy bél falát átfúrva, a gerincoszlop mentén a laza kötőszövetben vándorolnak az agy felé, az öreg lyukon át hatolnak az Európai Parlamentbe, vagy pedig a vérerekbe jutva, a médiatörvénnyel sodortatnak az agyvelőbe, kivételesen a gerincvelőbe, ahol megtelepedve, horgaikat elvesztik s átalakulnak, hólyagokká."
borz – minden magyar ismeri, kellőképpen büdös. Képzeljék el egy dán tisztviselő szájából, hogy "a magyar kormány által kifecskendezett médiatörvény kénes alkoholt is tartalmaz. Szükség esetén a mirigyek összehúzódnak, majd sugárban kilövell, egyenesen a támadója arcába. Maga az anyag gyorsan elpárolog és viszonylag veszélytelen."
mudi – ősmagyar kutyafajta, amely képtelen hozzászokni a civilizált hobbiléthez, és többéves korában is kéjjel hugyozik a szoba közepére.
svábbogár – használata a német túlsúlytól rettegő, kisebb tagállamok diplomatáinak a kettős beszéd lehetősége miatt különösen ajánlott.
Tessék, mi megtettük, ami tőlünk telik. Innentől minden az EU-n múlik, kíváncsian várjuk Barroso úr válaszlépését!
