Ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Ahogy a Fidesz feltétlen támogatói kifejezték magukat: az Európán átívelő hiszti közepette még senki se árulta el, hogy konkrétan a médiatörvény mely pontjaival van baj, és mi. Van, aki összeszedte.
"De ha már itt tartunk, ha a cenzúra máris ilyen erővel nyomasztja a magyar médiát, akkor ideje tiszta vizet önteni a pohárba. Az Európán átívelő hiszti közepette ugyanis még senki se árulta el, hogy konkrétan a médiatörvény mely pontjaival van baj, és mi" - írta december 24-én a Heti Válasz online. A Társaság a Szabadságjogokért és Bayer Judit alkotmányjogász, a Zsigmond Király Főiskola előadója is tüzetesen szemügyre vették az új médiatörvényt, majd utóbbi a blogján közzé is tette a szerinte kifogásolhatónak tartott passzusokat, "Mia gond a Médiatörvénnyel?" címmel.
Bayer kiemeli: a legfőbb gond, hogy a január 1-jétől érvény belépő törvény mind a nyomtatott, mind az online szöveges sajtót is a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság (NMHH) felügyelete alá rendeli. Márpedig, érvel, a sajtószabadságot csak nyomós okkal lehet korlátozni, az elektronikus médiát például azért, mert kevés a frekvencia, viszont sok emberhez jut el, és szuggesztív ereje van. A nyomtatott és internetes sajtóra viszont egyik sem igaz.
"A sajtóra (beleértve az internetes médiát is) eddig is vonatkoztak az általános jogszabályok: a jóhírnév és személyes adatok védelme, a rágalmazás és becsületsértés büntetőjogi tilalma (akár szabadságvesztés is, két évig), és így tovább. Nem állítható, hogy ne lett volna jogi eszköz a sajtó jogsértései elleni fellépésre" - folytatja a gondolatmenetet, majd hozzáteszi, amióta a cenzúrahivatalok megszűntek, a civilizált világban nincsen sajtóhatóság, csak az elektronikus média ellenőrzésére.
A jogász hibának nevezi, hogy a kormány befolyást gyakorol a hatóságra, hiszen az nevezi ki az elnököt. "A Médiatanács tagjait és a többi tisztséget a Fidesz kilenc évre saját embereivel töltötte föl, ami kettőnél is több kormányzati cikluson is túlnyúlóan biztosítja számára a sajtóra való nyomásgyakorlást a párt érdekei szerint. Hiba, hogy az összes tisztség korlátlan alkalommal megújítható: a függetlenséget az újraválaszthatóság hiánya biztosítaná."
Bayer kiemeli: a hatóságnak teljhatalma van, mivel a teljes nyilvánosságot felügyeli, vizsgálati jogkörei pedig túlságosan kiterjesztettek. Bárhol, bármilyen adatot, még "törvény által védett titkot is" követelhet, megtekintheti, lemásolhatja, sőt bárkit, azt is, aki az ügyféllel, vagy az eljárás egyéb résztvevőjével, például tanúval kapcsolatban áll, adatszolgáltatásra, "adatoknak az általa meghatározott, összehasonlításra alkalmas formátumban való szolgáltatására, továbbá egyéb felvilágosítás adására kötelezheti."
Sőt, "más személyt vagy szervezetet is adatszolgáltatásra" kötelezhet, a tanúkat pedig akkor is kihallgathatja üzleti titkokról, ha nem kaptak felmentést a titoktartás alól. Az így megszerzett adatok más eljárásban is felhasználhatóak - ami ellentétes az adatvédelmi törvény elveivel.
"A Hatóság bárkitől, bármilyen adatot bekérhet, továbbá, a vállalkozásokat "a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve folyamatba épített ellenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatásra kötelezheti." A határozatban elrendelt adatszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén a Médiahatóság adatszolgáltatási bírságot szabhat ki, amelynek mértéke ötvenmillió forintig terjedhet" - fejti ki.
Amennyiben a médiahatóság határozata elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya , a bírságnak bírói jogorvoslat nélküli begyűjtése következtében egyes médiumok tönkremehetnek, holott a jogszabály deklarált célja a jogbiztonság megteremtése. Ezt Bayer szerint azzal lehetett volna elérni, ha az ilyen célú eljárásokat a bíróság gyorsított ügymenetben tárgyalnák. "A szabály ellentétes azzal az alkotmányos elvvel, hogy mindenkinek joga van jogorvoslathoz (hiszen előbb érvényesíti a jogkövetkezményt, mint hogy a jogorvoslat lezajlana), és emiatt a sajtószabadságot is sérti."
Fontosnak tartja, hogy a nyilvános meghallgatásról a Hatóság dönt: ha akarja, lehet, de az egyes ügyek szereplőinek nincs kezdeményezési joga
A Hírközlési és Média Biztos jogkörét alkotmányellenesnek tartja, mivel "olyan ügyeket vizsgálhat, amelyek nem jogellenesek, és a Hatóság jogkörébe nem tartoznak (140. §), ez ellentétes a jogállamiság elvével (mely szerint, amit törvény nem tilt, azt szabad). Gyakorlatilag kiterjeszti a Hatóság hatáskörét a törvény által nem szabályozott esetekre, tehát bármire".
Megjegyzi, a Biztost és összes munkatársát az Elnök nevezi ki és menti fel, hagyja jóvá az ügyrendjét. Neki tartozik beszámolási kötelezettséggel, és költségvetése is az NMHH-n belül működik - tehát Bayer szerint nem független jogintézmény, "sőt személyesen az Elnöktől függ, gyakorlatilag az Elnök meghosszabbított keze, aki a törvényes kötelezettségeken túlnyúlóan is zaklathatja, vizslathatja a médiapiac szereplőit." Ő is kérheti titkok kiadatását, és ha nem tájékoztatják, megkérheti a hivatalt, hogy bírságoljon - akár ötvenmillió forintra.
Az új szervezetrendszer ellentétbe kerül az Alkotmánnyal és az Európai Bizottság joggyakorlatával, mert a műsorgyártást és a gazdálkodást nem felügyeli független testület, hiszen azt az Alap végzi. Azzal, hogy az MTI ingyen, ráadásul állami támogatással szolgáltat híreket, súlyos versenyhátrányba hozza a többi hírügynökséget,
"Az Alkotmánybíróság 37/1992-es, valamint 22/1999. határozata szerint alkotmányellenes a kormány és a pártok meghatározó tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban. (Akárcsak a Parlamenté, ezért a Kuratórium tisztán parlamenti delegáltakból való összetétele is az.) Ez a határozat az akkori médiaszabályozásról azt mondta ki, hogy az "a kormány-befolyás elleni garanciák hiánya miatt alkotmányellenes". Ugyanez a most elfogadott törvényről is elmondható" - érvel tovább a jogász.
Kifejti, az új rend szerinti médiában nyilvánvaló a kormány, illetve a Fidesz befolyása. Megjegyzi, a források védelmét korlátozza az új törvény, hiszen eddig a Büntető Eljárási Törvény értelmében bárki megtagadhatta a vallomástételt, ha foglalkozásának szabályai kötelezték titoktartásra. Ezentúl azonban a médiahatóság is kötelezheti "a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében" az újságírót a forrás felfedésére.
Aggályosnak nevezi, hogy az új törvényben szereplő eljárási bíróság az eljárás bármelyik résztvevőjével szemben kiszabható, nem kellően körülhatárolt esetekben: "ha olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, de az is elég, ha potenciálisan azt eredményezheti".
Kiemeli: a területen kívüli hatály nem alkalmas arra, hogy a Hatóság eljárjon a kuruc.infóval vagy hasonló portálokkal szemben, amelyek külföldi szerverről működnek, hiszen hiába tart igényt a joghatóságra, ha egyszer a másik állam nem ismeri el. Kifogásolhatónak tartja azt is, hogy a médiaalkotmány tájékoztatási kötelezettséget ír elő, márpedig ahol sajtószabadság van, ott nincs a sajtónak ilyen kötelezettsége. A "sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan" kifejezések szerinte már a hatályos törvényben is értelmezhetetlenek voltak, önkényes és kiszámíthatatlan jogalkalmazáshoz vezetnek.
A személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlöletkeltés tilalma a jogász szerint tágan hagyja a védett tárgyak körét. Ez sincs kellőképpen indokolva, ahogy az sem, miért jogsértő ugyanezeknek már a burkolt megsértése is. "Ennek alapján veszélyben forog bármely médium, amely kritikus véleményt közöl például egy ország politikájáról, bármifajta közösségről, a katolikus vagy éppen a szcientológiai egyházról. Azzal, hogy bármely kisebbséget, illetve bármely többséget védi a törvény, gyakorlatilag mindent és mindenkit lefed - tehát senkit és semmit nem lehet burkoltan megsérteni - ez teljesen lehetetlenné teszi a véleménynyilvánítást."
Sérelmezi, hogy egy ilyen fontosságú alapjogot szabályozó törvényt nyilvános vita mellőzésével fogadtak el. "A törvényalkotás garanciális szabályainak nyilvánvalóan szándékos megkerülését jelenti, hogy képviselői indítványként terjesztették be, ahelyett, hogy a kormány által alkotott jogszabálytervezetek hivatalos útját betartották volna." Szerinte mindezen indokokon kívül már csak azért is nyilvánvaló cél a sajtószabadság megnyirbálása,
mert a törvény szövege számos ponton árulkodóan "izzad", hogy minél több jogosultságot biztosítson a Hatóságnak, s minél szigorúbb és homályosabb kötelezettségeket szabjon a nyilvánosság számára
Tájékoztatásképpen hozzáfűzi, sem a nyomtatott sajtót, sem az internetes sajtót nem felügyeli sajátos hatóság más európai országokban, és semmilyen törvény nem kezeli azokat azonosan az audiovizuális szolgáltatásokkal. "Ami ebből a struktúrából máshol is megvan, az mindössze az összevont hírközlési és médiahatóság az Egyesült Királyságban: ez az OFCOM. Ez sem felügyeli azonban a nyomtatott sajtót, vagy az internet tartalmát." Hozzáteszi, a közszolgálati tévé jó esetben a közt szolgálja, amelynek adójából fenntartják, nem pedig a politikai pártok, a kormány, az Országgyűlés vagy bármelyik hatalmi csoport valamelyikét.
