Laza, eszdéeszezéssel burkolt zsidózással vezette fel az Echo TV szerdai Demokrata Kör című műsorának témáját a műsorvezető, Bencsik András, hogy aztán beszélgetőtársaival rákanyarodjanak a kormány készülő médiatörvényének feltétel nélküli felmagasztalására.
Mindjárt az elején szót kért Pozsonyi Ádám, aki Bucó művésznéven - többek között - az Anyátok és a Gecizők nevű punkzenekarokban gitározott és énekelt a nyolcvanas-kilencvenes években. Most a Demokrata olvasóit boldogítja hétről hétre rasszista és nőgyalázó szösszeneteivel, ám az inzert szerényen csak írónak tünteti fel.
Pozsonyi valami okból ismeretterjesztésbe kezd, és arról tájékoztatja a nézőket, hogy az ukrán éhínség idején törvényt hoztak a Szovjetunióban a kannibalizmus ellen, mert a piacokon emberi karokat és lábakat árusítottak emberi fogyasztásra. Aztán megmagyarázza az analógiát: azért kell szigorúan szabályozni a médiát, mert baj van vele.
Hogy mi, arról a műsorvezető informálja a nézőket: "a kiskorúak lelki békéjét rendszeresen sértik a szipákolók". Úgy véli, a törvényalkotók csak "az emberi méltóságot akarják védelmezni azoktól, akik azt szellemi, lelki, fizikai pornográfiával megtámadják".
Például szombaton és vasárnap délelőttönként a tévében, tudjuk meg az újabb beszélgetőpartnertől, Szőnyi Kinga modelltől, aki úgy véli, ha jelzett időpontban a szülők bekapcsolják a készüléket, rettegve menekülnek a gyerekkel a tévé elől. Ahelyett, hogy kikapcsolnák, teszem hozzá.
Pozsonyi Bucó azt is megmondja, miért. Fél vagy egy éve egyszer bekapcsolta vasárnap az egyik kereskedelmi tévét, és mit látott? "Két homokos fiú csókolózott az ágyon, és az ő szerelmüket kellett követni reggel 11-kor." Nem kellett, kedves Ádám, nem kellett. Mint ahogy neked sem kellett leírni és elénekelni 1989-ben a következő sorokat:
"Télen a lakásba húzódok,/Nekem is van ám ünnepem/Az asszonyt a fenyőfa törzsével/Félholtra verem/Hat nap van az évből/Berúgok mint az állat/S újév hajnalára/Összehányom az ágyat".
De hát leírtad, amivel nincs semmi baj, ha ezzel egy magyar család szociális helyzetéről és viselkedési kultúrájáról kívántál pillanatképet adni. Vagy bármiért, hisz az önkifejezés, különösen a művészi, épp annak a liberális demokráciának a vívmánya, amelyet oly bőszen ostorozol, már ha olyasvalaki és olyan tartalommal teszi, ami neked nem tetszik.
A műsor fénypontját feltétlenül Kerényi Imre rendező alábbi mondata jelentette: "A Szalai Annamária művezetésével létrejött gyökeres fordulat azért kedvemre való, mert én olyan országban szeretnék élni, ahol mindenkit mindig ellenőriznek." Nos, Fehéroroszországban, Azerbajdzsánban vagy Észak-Koreában biztosan megvédik a hatóságok gyerekestül-unokástul a "fröcsögő médiától" a rendezőt. Sőt, kívánságának megfelelően az ellenőrzés kiterjed a bíróságokra is. Kerényi ugyanis a bíróság ellenőrzésének hazai kiterjesztésétől reméli a "magyar kibontakozást". Lám, említett országok is hogy bontakoznak kifele.
Ezután ismét a moderátori szerepből időnként kibillenő Bencsik András mondott egy ütőset: "Sajnos az ombudsmani hivatalhoz hasonlóan létre kellett hozni egy hatóságot, amelyik figyeli a média szemétségeit." Majd rögtön pontosított: "Médián most nyilván nem az Echo TV-t vagy a Demokratát értjük". Nyilván. Ellenőrizzenek és büntessenek mindent és mindenkit, csak minket ne.
Ezt követően Kerényi képesztette el nézőit az alábbi kijelentésével: "Az USA-ban azért van közbiztonság, mert bevezették a hatalmas összegű büntetéseket". Nem tudom, a rendező mennyire ismeri az Egyesült Államok nagyvárosainak közbiztonságra vonatkozó statisztikáit, de kétlem, hogy biztonságosnak lehetne nevezni azokat. Ez inkább csak annak alátámasztására szolgált, hogy Kerényi szerint a magas összegű pénzbüntetések kiszabása miatt "sikoltoznak az elvtársak, akik érzik, hogy jönnek ki zsebükből a milliók".
Bencsik megint csak a pornográfiával hozakodott elő, amely szerinte elképzelhetetlen az USA-ban. Valahogy a műsorvezető folyton a pornográfiára kanyarodik vissza, ez nyilván központi helyet foglal el az életében. A műsor későbbi pontján elárulta, hogy szívesen nézi a kereskedelmi tévék miniszoknyás műsorvezetőinek csupasz combjait a képernyőn, csak hát a gyerekek.
Bencsik András a 2002-es választások előtt egy egyetemista közönség elé szervezett vitaesten előléptette a közönség soraiból a feleségét, és kijelentette a teltházas hallgatóság előtt, hogy ő bizony helyesnek tartja, ha a férj egy-egy jól irányzott pedagógiai célú pofont lekever az asszonynak. Nehogy már zavarja a férj tévés combmustráit a hülye ribanc!
És ha már nők, természetesen szóba hozták a 12-13 évesen útszéli kurvának kinéző (Pozsonyi), cigizős, pezsgőzős fotóikat közösségi portálokon mutogató tinilányokat, a pornószínésznőnek kinéző magyar nőket (Szőnyi), az interneten álnéven mindenféléket írogató szörnyeteg, beteg elvtársakat (Kerényi).
Egyféleképpen lehetne összegezni a Demokrata Kör szerdai ámokfutását (amit a műsor egy pontján tréfának szánva maguk is kimondtak: "Mindenki monnyon le a magyar médiában, akik nem mi vagyunk!" Ámen.
