A médiaalkotmány keddi parlamenti elfogadásával újabb fontos lépést tett a Fidesz-kormány a hazai médiaviszonyok radikális átrendezése felé – de még nem az utolsót.
Az új médiatörvényről és hatásairól szól a médiahatóság támogatásával november 23–24-én tartandó Korrektúra 2010 konferencia, holott még be sem nyújtották azt. „Sokévi vita és döntésképtelenség után idén tavasszal új szabályokat kapott a magyar médiavilág” – olvasható a meghívóban, vagyis vélhetően egy jövő tavaszra tervezett programot hoztak előre – borítékolva benne egy másik fontos döntést is: a közmédiumok új vezérigazgatóinak megválasztását.
Az előzmények ismeretében nem volna meglepő, ha a konferenciáig mindkét ügyet, tehát az új médiatörvény elfogadását és a négy vezérigazgató megválasztását is levezényelnék, ahogy a médiacsomag eddigi elemeit is előzetes értesítés nélkül, sürgősséggel nyújtották be és fogadták el.
A médiarendszer átalakításának irányát jelzi, hogy a legesélyesebbnek tartottak között alig találunk olyat, aki valamilyen szinten ne kötődne a jobboldalhoz: az MTV élére a még a választások előtt megkezdett „hatalomváltást” levezénylő Medveczky Balázs ügyvezető alelnök, Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője és Szabó László Zsolt, az Echo TV vezérigazgatója nevét emlegetik; a Magyar Rádiót a Magyar Hírlap volt főszerkesztője, Gazsó L. Ferenc kaphatja meg, míg az MTI-t az eddigi stratégiai alelnök, Belénessy Csaba, a Lánchíd Rádió volt főszerkesztője. A Duna TV élére Kálomista Gábor producert, Balogh Júliát, a Duna-alapító Csoóri Sándor költő élettársát emlegetik.
Bárki lesz is a kiválasztott, erős kontroll alatt kell majd dolgoznia: a fideszes többségű kuratórium bármikor visszahívhatja, ráadásul az intézmények gazdasági ügyeibe a kuratóriumon kívül a fideszes delegáltakból álló médiahatóság, valamint annak elnöke által kinevezett Fazekas Csaba, Simicska Lajos volt cégtársa, a Műsorszolgáltatási Alap vezetője is beleszólhat. (Ehhez az alaphoz került a négy közmédium sokmilliárdos vagyona, amelyet akár zárt pályáztatáson is eladhatnak.) Az új közmédia-vezetőknek nagyszabású átalakításokat kell majd levezényelniük. A tervezett „racionalizálás”: az intézmények összeköltöztetése, a gyártás, a hírszerkesztőségek állítólagos összevonása pedig újabb leépítésekre ad lehetőséget a közmédiumoknál.
A hazai és nemzetközi szakmai tiltakozással kísért új szabályozással gyökeresen átrendezik tehát a hazai médiapiaci viszonyokat, ha nem is egészen úgy, ahogy azt eredetileg eltervezték. A szabályozás célja több médiajogász szerint továbbra is a kormánypártok pozícióinak megerősítését és bebetonozását szolgálja, még ha sok tekintetben finomítottak is az eredeti csomagon – benne a médiaalkotmányon is.
Igaz, a médiaalkotmány deklarálja a sajtó függetlenségét az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól, de a megkérdezett szakértők szerint aligha volt véletlen, hogy az eredeti szövegben még a médiahatóság feljelentés alapján vizsgálhatta és szankcionálhatta volna a tájékoztatási kötelezettségek megszegését.
Polyák Gábor médiajogász szerint a hatósági rendszer, a közszolgálatiság átalakításával megvalósított hatalomkoncentráció minden képzeletet felülmúlt; ez a nyugati világ legszigorúbb tartalomszabályozása. A médiaalkotmány esetében viszont még az előterjesztők is meghátráltak „szörnyű művüktől”. Ezzel együtt, koncepcionálisan és részleteiben is súlyosan aggályos a médiaalkotmány – azt sugallja, hogy a jogalkotó minden médiumot szabályozni akar és tud, ezért a részletszabályozáson sok múlhat.
Enyedi Nagy Mihály médiajogász szerint eleve problémát okozott, hogy az előterjesztés módosítgatása, halasztása, a cél mozgatása lehetetlenné tette az érdemi véleményezést. Az elfogadott törvény továbbra is antidemokratikus, alkotmányellenes, szakmaiatlan. Az újságírók és a közönség jogainak nagyon tág értelmezésére ad lehetőséget, és ez a legnagyobb veszélye a homályos, precíz jogi fogalmakat nélkülöző szövegnek: erre alapozva bármilyen ítélkezési gyakorlat beindítható.
– Az elfogadott médiaalkotmány részben tükrözi az ajánlásainkat. Azzal továbbra sem értünk egyet, hogy a sajtó feladatait meghatározzák, viszont pozitív változás, hogy ezeket csak a média összességére vonatkoztatják, ami deklaráció szintjén elfogadható. Szintén pozitívum, hogy kikerült a média kötelezettségei elmulasztásának szankcionálása – nyilatkozta lapunknak Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. – Összességé ben a médiaalkotmány elfogadható, de nagy kérdés, hogy mi lesz a részletszabályozásban – tette hozzá.
