Kormánykrónika

Sokszor nehéz elmagyarázni az ügyfélnek, hogy miért szükséges a vezető tisztségviselők édesanyjának nevéről vagy adószámáról nyilatkoznia, ha csak a tag székhelye módosul, és miért van szükség ezerféle papír kitöltésére, közjegyzői tanúsítvánnyal, majd felülhitelesítésére ahelyett, hogy a cég egyszerűen bejelentené a változást – mutat rá egy ismétlődő problémára Bejó Ágnes, az Allen & Overy ügyvédje. Szerinte ezek az első hallásra apróságnak tűnő nehézségek komoly tranzakciókat késleltethetnek, s nem ritkán meg is akadályozzák őket. Ez pedig – teljes joggal  – elveszi a cégek kedvét a magyarországi működéstől.

 

Még mindig túl sok az adónem és adminisztrációjuk időigényes, a beküldött bevallások feldolgozása igen lassú, illetve az adatok lassú megjelenése jelenti a legfőbb visszatartó erőt az adófolyószámlán – meséli Varga Júlia, a TMF könyvviteli cég munkatársa. Gyakran duplán, triplán kell igazolni a tisztességes adófizetőnek, hogy jogalappal kéri például a nullás igazolás kiadását. A fő okok között van a fent jelzett adminisztráció és korrupció, s ezek költségvonzata, ami tovább csökkenti az átlagosan amúgy is csökkenő hozamokat. Az időigényes igazságszolgáltatás miatt nem ritkán évekbe telik, mire pénzéhez juthatna a befektető, de csak juthatna, mert időközben az alperes kiüritette a céget.

 

Európai viszonylatban az sem kifejezetten versenyképes, hogy egy feszített tempójú tranzakciónál négy hónapig tart, ha egy vállalat szeretné bejegyeztetni jegyzett tőkéjének leszállítását, magyarán a befektetett tőkéjét kivonná az adott cégből – teszi hozzá Bejó Ágnes. A lassú és bonyolult ügyintézés mellett riasztó nálunk az APEH-ellenőrzések során előszeretettel alkalmazott sajátos revizori magatartás, mely gyakorlatilag az adózóra hárítja a bizonyítás terhét és egyúttal kiemelkedően magas adóbírsággal, mulasztási bírsággal és késedelmi pótlékkal egyszerre fenyegeti őt.

A túlbürokratizált ügyintézés nem kizárólag magyar sajátosság, máshol azonban ez nem párosul a nálunk általános kelletlen, nem kifejezetten ügyfélcentrikus mentalitással. Jó példa erre, amikor az Allen&Overy egyik ügyfelének az adóvisszatérítés iránti kérelmét elkésettnek ítélte meg az adóhivatal, bár a rendelkezésre álló tértivevény szerint a beadványt határidőben postára adták. Mivel elég nagy összegről volt szó – mondta az ügyvédnő –, ügyfelünk tanácsadói felsőbb szintű találkozót kezdeményeztek az adóhatóságnál, de a hivatal nem működött együtt. Mehetett volna bíróságra, de a pereskedés időigényes, költséges és egyetlen cég sem szívesen kerül összetűzésbe bármilyen hivatallal; az ilyen és ehhez hasonló esetek sem segítik a jogbiztonság-érzet kialakulását a befektetőkben.

 

Multiellenes hangulat

Tovább rontja a helyzetet a hivatalok, hivatalnokok multinacionális befektetőkkel szembeni általános "gyanakvása". Ellenséges magatartást szül önmagában az a tény is, hogy a befektető adóoptimalizálási céllal települ Magyarországra, vagyis azért, hogy nyereségre tegyen szert. A legritkább esetben tesz erőfeszítéseket egy közhivatalnok annak érdekében, hogy átlássa az egyes ügy mögött húzódó befektetői vagy gazdasági érdekeket. Pedig az is tény, hogy ezek a Magyarországhoz egyébként nem kötődő cégek – még ha minimális tényleges adókulcsokkal is – magyar adót fizettek. 

 

Ráadásul egy külföldi társaság Magyarországra településéből nem csupán közvetlen adóbevétele lesz  a költségvetésnek,  számos egyéb hozadéka van egy ilyen üzleti döntésnek. A Magyarországon letelepedő külföldi cégek például itt vesznek igénybe szolgáltatásokat, kötnek üzleti kapcsolatokat és szereznek helyi üzleti ismereteket, az általuk alkalmazott külföldiek, itt költik el fizetésüket így generálva még több adóbevételt – mutat rá Torma Levente, a DLA Piper nemzetközi jogi iroda adószakértője. A DLA Piper ügyfelei között találunk olyat, aki a kedvező adózás miatt jött Magyarországra és itt keres üzleti partnereket kutatás-fejlesztési szolgáltatások igénybevételére.

 

Nem véletlen, hogy a világ számos állama verseng a multinacionális cégekért. Pontosabban azért, hogy  ki tud kedvezőbb környezetet kialakítani  csoportvállalataik finanszírozására, vagy a vállalatcsoporthoz tartozó egyes eszközök bérbe, vagy licenszbe adására.  Ez ugyanis egy viszonylag mobilis tevékenység a  vállalatcsoporton belül és a készpénzen, vagy bérbe, illetve licenszbe adott dolgon kívül kevés az eszközigénye. Nem lehet tehát akadálya annak, hogy például egy amerikai központú multinacionális cégnek csak ez a tevékenysége kerüljön Magyarországra. A csoportfinanszirozás keretében az amerikai cégnek a finanszírozási központon keresztül a magyar leányvállalata nyújt kölcsönt. Ezáltal az amerikai társaságban költség keletkezik, mely csökkenti az ottani adó alapját, ráadásul a kedvező kettős adóegyezmény miatt a fizetett kamat tekintetében megússza a 30 százalékos amerikai forrásadót is. A magyar leányvállalatban keletkező jövedelem után pedig rendkívül kedvező, 2-5 százalékos nyereségadót kell csak fizetni. Ezzel a konstrukcióval a cégcsoport adót takarít meg.

 

Néhány évvel ezelőtt az így működő társaságok közvetlenül mintegy 30 milliárd forint társasági adót fizettek be a költségvetés részére. Tevékenységük hatásaként becslések szerint mintegy 35-45 milliárd forintnyi adóbevétel keletkezett, ami majdnem annyi mint amit a vagyonadótól várt az előző kormány. 2006 óta e társaságok által generált adóbevétel meghatározására nincs pontos statisztika, azonban feltételezhető, hogy az említett adóbevétel csökkent az elmúlt években részben amiatt, hogy más államok (ilyen például Svájc, Luxemburg, Hollandia, Írország, Ciprus vagy Málta) is versengnek azért, hogy multikat magukhoz vonzzák.

 

Az ilyen jellegű központok felállítása nem kedvez azoknak az államoknak, ahol a finanszírozott vállalatok vannak, amelyek igyekeznek is harcolni e központok működése ellen például kettős adóegyezmények szabályainak szigorításával.  Részben ez vezetett az amerikai-magyar kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény módosításához is. Az új egyezmény, amelyet 2010. februárjában írtak alá és 2011. január 1-én lép majd hatályba véget vetett annak a lehetőségnek, hogy szinte feltétel nélkül lehessen alkalmazni az Amerikából származó kamat, illetve jogdíj bevételekre a forrásadó mentességet. A jövőben az amerikai forrásadó alóli mentesség csak olyan magyar társaságokra lesz alkalmazható, akik megfelelnek bizonyos szigorú követelményeknek; például a csoportfinanszírozási tevékenységüket a PSZÁF által kiadott engedéllyel végzik.

Becslések szerint  több 10 milliárd forintos bevételkiesést jelentett az államkassza számára ezen cégek elvándorlása, ezért 2010. január 1-től bevezették, hogy a külföldről származó kamatjövedelem kedvezményesen adózzon. Csakhogy – mondta Bejó Ágnes – ez a szabályozás már későn jött azon vállalatok számára, amelyek ekkor már számoltak a kedvezmény megszüntetésével és elindították finanszírozási tevékenységük áthelyezését Luxemburgba, illetve Svájcba. Ezekben az országokban ugyanis a rugalmas ügyintézés mellett rendkívül alacsony effektív adórátát érhetnek el a befektetők.

Cégének ügyfelei közül egyelőre egyik sem szüntette meg teljesen a magyarországi tevékenységet, ám többen tervezik a végelszámolás megindítását. A legtöbben 2011. január 1-jével tervezik a végleges kivonulást. Ha a kivezetett adókedvezmények helyén nem jelennek meg hamarosan egyszerű, átlátható jogszabályokban is a cégeknek ígért kedvezmények, akkor Magyarország egyre távolabb fog kerülni a regionális központ áhított szerepétől.

 

Adózatlan jövedelem helyett adózzon a nyereség

Az érem másik oldala a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete szerint az, hogy bizonyos cégek esetében agresszív adóoptimalizálásról is beszélhetünk. Herich György elnök szerint a leggyakoribb módszer a nyereség átalakítása költséggé Magyarországon: a gyakorlatban költségeket (kamat, tanácsadás, jogdíj stb) számláz az anyavállalat magyar leányának, amelyek esetleg  csak kis részben szolgálják az utóbbi érdekét. A kiszámlázott költségek itthon csökkentik a társasági adóalapot és a jövedelmet egy másik országba, mondjuk Hollandiába, Belgiumba viszik ki, ahol pl.a tanácsadásért járó szolgáltatási díj után jóval kevesebbet kell adózni.

Mégha az APEH ellenőrzi is a szolgáltatás létjogosultságát, szüksége volt-e a leányvállalatnak pl.tanácsadásra, vitás kérdésben a másik ország adóhatóságával kell egyezkednie a szükségességről, az árról stb, aki ritkán mond le önként az adóbevételről. Vagyis az adóbevétel az adóhatóságok (szakmai) versenyének is eredménye. Az ellenőrzés, noha sokat javult az elmúlt néhány évben pl. elszámoló árak területén, még mindig nem elég hatékony.

 A szankció és büntetőadó helyett szerencsésebb üzenetnek  tűnik motiválni a vállalatokat arra, hogy érdemes Magyarországon befektetni és a nyereséget nálunk leadózni mondja Herich György. A társasági adó kulcsának csökkentését 19-ről 10 százalékra és vele együtt az adóalap kiszélesítését 500 millió forintig jó irányba tett, befektetőbarát intézkedésnek tartja.

 A társaságok osztalékadózásának mintájára szükség lenne a magánszemélyek osztalékadójának jelentős csökkentésére vagy eltörlésére a versenyképességünk növeléséhez, hogy a versenyképes társasági adó után ne kelledjen az osztalékot más országban felvenni.

 A helyi iparűzési adó bevallásának, befizetésének decentralizálása rákényszeríti a cégeket az “ahány önkormányzat, annyi féle bevallási formátum” kezeléséhez, ami időt és energiát igényel tőlük – mutat rá Varga Júlia, a TMF ügyvezetője. A jogkövető működés nagyon sok pénzbe kerül Magyarországon, és az így működő cég számláit előszeretettel leinkasszózák - akár ideiglenesen is – a hatóságok, mondván, ők úgyis fognak jelentkezni, és majd visszakapják a pénzüket, így közben hónapokon át kell más finanszírozási forrást keresni” – mondja a hatósági képviselő. Ehhez adódik a korrupció, amelynek költségvonzatát a tisztességes befektető nem szívesen állja, nem fogadja el a “zsebbe könyvelést”, inkább más területet keres szabad pénzei fialtatására.

 

A DLA Piper szakértője szerint a külföldi befektetőkre és adóforintjaikra nagy szüksége lenne a költségvetésnek. Mivel az államok közötti adóverseny erős, a jogalkotásban is innovatív megoldásokra van szükség, ha Magyarország eredményes akar lenni ebben a versenyben.

Több olyan Magyarországhoz köthető kedvezmény van, amivel jelenleg is versenyképes az ország a befektetőkért folytatott versenyben. Az egyik legmeghatározóbb a K+F költségek adóalap csökkentéséhez kapcsolódó kedvezmény, illetve a kapott jogdíj alapján elszámolt adóalap-csökkentési lehetőség mely számos befektetést vonzott Magyarországra. Torma Levente szerint hatékonyabb megoldás lenne, ha a kedvezmény igénybevétele szorosabban kapcsolódna a magyar cégek által nyújtott K+F szolgáltatáshoz. Ügyelni kell azonban arra, hogy mindezek során ne kedvezünk a magyar cégeknek más EU tagállamban lévő társaságokkal szemben, ez ugyanis az EU alapszerződéseibe foglalt kritériumokat, mint a letelepedés szabadsága,sértené.

A filmtámogatásoknak köszönhetően Magyarország a régió éllovassá vált a filmes beruházások megvalósításában. Miután a környező országok (pl. Csehország) is felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, itt is erősödő versenyre kell számítani a régióbeli országok kínálta adókedvezmények tekintetében.

A befektetési alapok magyar adózási környezete nemzetközi összehasonlításban viszonylag kedvező; a jogi szabályozásuk azonban Luxemburghoz, Írországhoz, Máltához képest rugalmatlan - húzta a lá a DLA Piper szakértője. A befektetési alapokra vonatkozó nyitottabb, nem csak az intézményi, hanem a privát befektetők igényeit is figyelembe vevő szabályozás lehetővé tehetné, hogy elsősorban a környező országokban letelepedett cégek és magánszemélyek Magyarországon alapított alapokba helyezzék a megtakarításaikat a külföldi alapok helyett. Az új Polgári törvénykönyv tervezetben fellelhető "trust" szabályozás megfelelő adójogi leképezése is befektetéseket vonzhat Magyarországra. A szabályozás kialakításakor indokolt figyelembe venni a konkrét igényeket. Például azt, hogy milyen konstrukció kedvezne egy amerikai nyugdíjalapnak, egy angol vagy holland privát befektetőnek, vagy akár mondjuk egy befektetési banknak.

Magyarország - az EU más tagállamaihoz hasonlóan - az itt állandó lakóhellyel rendelkező, de egyébként külföldi magánszemélyek részére is nyújthatna adókedvezményt. Így e külföldiek Magyarországon költenék el megtakarításaik egy részét.

 

Az adórendszer tőkevonzó képessége megteremtésének előfeltétele a jelenleginél alacsonyabb országkockázat, a szakmailag megalapozott, stabil és kiszámítható jogalkotás, jogalkalmazás, adójogi bíráskodás; és nem utolsósorban az ügyfélbarát közigazgatás, nemzetközi ügyintézés – mutat rá Torma Levente. Szerinte egy ország kedvező adórendszere kevés ahhoz, hogy külföldi befektetőket csábítson Magyarországra. A tőkevonzáshoz elengedhetetlen a befektetéseket ösztönző rugalmas jogrendszer is. Mint mondta, Svájc, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Ausztria, a sokat támadott Ciprus, Málta, Svédország vagy Anglia is sikeres abban, hogy adórendszerével tőkét vonzzon az országba: képesek voltak arra, hogy kialakítsák a jogi és adózási környezetet ahhoz, hogy amerikai, dél-amerikai, orosz, kínai, indiai befektetők kapuja legyenek Európa befektetési célpontjaihoz. Költségvetési bevételeik a külföldi befektetőknek köszönhetően és nem az adott állam polgárai által fizetett adóforintokból gyarapodtak.