Nincs versenytársa a béren kívüli juttatások piacán az Erzsébet-utalványnak és a Széchenyi Pihenő Kártyának (SZÉP-kártya), mégis milliókat költenek a népszerűsítésükre.
Szinte teljesen állami monopóliummá tette a cafeteria-rendszert a kormány azzal, hogy bevezette az Erzsébet-utalványt és a SZÉP-kártyát. Korábban a munkaadók havonta 18 ezer forint értékben adhattak munkavállalóiknak hideg- vagy melegétkezési-utalványokat. Ez az összeg most két részre oszlik: ötezer forintot Erzsébet-utalvány formájában, további 12 ezerötszáz forintot pedig SZÉP-kártyájukról költhetnek el melegétkezésre az alkalmazottak, ezen felül a SZÉP-kártya évi 75 ezer forint értékben rekreációs és 225 ezer forintért szálláshely szolgáltatásra használható.
Az Erzsébet-utalvány forgalmazásából származó bevételek elsősorban az elfogadóhelyek által kifizetett jutalékból származnak, ami az utalványok összegének 3-6 százaléka. A NÜSZ honlapja szerint a "forgalmazásból realizálható bevétel kizárólag szociális jellegű állami közfeladat ellátására fordítható." Számos BKV-járművön és óriásplakáton találkozhatunk az Erzsébet-utalvány logójával, ezért szerettük volna megtudni, hogy mekkora összeget költött a NÜSZ az utalvány népszerűsítésére abból a bevételből, amiből "szociális jellegű állami közfeladatot" lehetne támogatni, ám megkeresésünkre a NÜSZ-től eddig nem kaptunk válasz. Ugyanakkor kérdés az, hogy mivel a munkáltatók számára csak az Erzsébet-utalványt és a SZÉP-kártyát éri meg cafetéria-elemként választani, miért költ az állam milliókat ennek népszerűsítésére.
