Szerkezeti reformok nélkül nincs sok értelme az állami vállalatok pénzelésének - véli a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője. Romhányi Balázs szerint félő, hogy a többletes költségvetés helyett a kormány inkább költekezni fog, hogy ezzel a jövő évek költségvetési nehézségeit csökkentse. Még mindig nem látszik, miből finanszírozná a kormány az őszi államadósság-csökkentést.
Nagy a kísértés, hogy az államadósság-csökkentés után megmaradt nyugdíjpénzből a kormány költekezni kezdjen, emiatt elképzelhető, hogy nem lesz meg az uniós módszertan szerint várt két százalék fölötti költségvetési többlet - véli Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője.
A közgazdász szerint a jövőben bőségesen merülhetnek fel újabb és újabb problémák, amelyek a következő évek költségvetéseit veszélyeztetik. Kevesebb pénz jut majd fejlesztésekre, kkv-finanszírozásra, meg kellene oldani az erejükön felül eladósodott önkormányzatok problémáját, illetve egyáltalán nem biztos, hogy a MÁV és a BKV megmentésére, illetve a PPP-beruházások tervezett kivásárlására, vagy éppen a devizahitelesek tehermentesítése érdekében vállalt állami garanciák fedezetére elég lesz a hivatalos nyilatkozatok szerint számított pénz.
Szerinte kísértése lesz a kormánynak, hogy a maradék nyugdíjvagyonból még idén teljesítsen olyan kiadásokat, amelyekkel csökkenthetők a következő költségvetési években jelentkező feszültségek. „Ha nem születnek új döntések, akkor megvalósulhat az EU-tagállamok közt kivételesen magas többlet, de nagy lesz a kísértés, hogy ehelyett a kormány inkább a következő években robbanó időzített bombákat hatástalanítson.”
Akkor érdemes bármely fenti probléma megoldására átcsatornázni a nyugdíjvagyont, ha ezáltal középtávon az államadósság nagyobb arányú csökkenése érhető el annál, mintha ugyanezt a pénzt azonnal adósságtörlesztésre fordítanánk. A rendszeresen veszteséget termelő állami vállalatok érdemi konszolidációja helyett csak adósságukat átvállalni nem ilyen megoldás. Többször bebizonyosodott már, hogy jelen formájukban ezek feneketlen zsákok - mondja Romhányi.
Szerinte a PPP-projektek kivásárlása lehet hatékony eszköz az államadósság középtávú csökkentéséhez, de ez természetesen a kivásárlási ártól függ. Mindemellett nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az illetékes miniszter tavaly ősszel, a költségvetési törvényjavaslat bemutatásakor egyértelműen kijelentette, hogy az átvett nyugdíjvagyonból a 2011. évi költségvetési törvényben rögzített 528,8 milliárd forinton felüli részt teljes egészében adósságcsökkentésre fogja fordítani a kormány. A kiszámíthatóság önmagában is érték lenne - teszi hozzá.
Mi marad az adósságcsökkentés után?
Elemzői konszenzus szerint az idei költségvetési egyenleg a nyugdíjpénzeknek köszönhetően példátlan módon a GDP 2 százalékánál is nagyobb többletet mutathat év végére. (A helyzetet tovább javítja, hogy a végleges adatok szerint a várt 2800 milliárdnál jóval több, összesen 2946 milliárd forintnyi vagyon került az államhoz.)
Az összeg az uniós módszertan szerinti egyenlegünket elméletileg több mint 9 százalékkal javítaná, de a tényleges egyenlegjavulás kisebb lesz, mert a vagyon egy részét a reáálhozamok kifizetése emészti fel.
Így fogy el a 2946 milliárdos nyugdíjvagyon
Őszre újabb adósságcsökkentést ígért Orbán
A kormány azt ígéri, hogy a mostani 4 százalékpontos adósságcsökkentést ősszel újabb törlesztés követi. A miniszterelnök szerint legközelebb a GDP 2-3,5 százalékával apadhat az adósság.
Azt viszont az elemzők segítségével is csak találgatni tudjuk, hogy ez pontosan hogy jön majd össze. A fenti grafikonból ugyanis kiderül, hogy ha a kormány a terveknek megfelelően költi el a nyugdíjvagyont, akkor őszre 234 milliárd tartalék marad, ami a GDP egy százalékát sem éri el. Ezt a tételt meg lehet fejelni azzal, ha hozzátesszük az IMF-hitel Mol-vásárlás után megmaradt 1,6 milliárd euróját - mondja Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője. Ez nagyjából a GDP 1,6 százaléka, a két tételből összesen a GDP 2,5 százaléka körüli adósságleírás fedezetét kapjuk meg. Ez már a megjelölt sáv közepéhez közelít, de még mindig nincs meg benne a 3,5 százalékos csökkentés esélye.
Romhányi verziója szerint elképzelhető, hogy a mozgástér a folyó nyugdíjkiadások 529 milliárdjában rejlik. Szerinte ugyanis egyáltalán nem biztos - mivel a költségvetési tervezés és megvalósítás folyamata is gyakorlatilag átláthatatlan -, hogy a nyugdíj vagyonban lévő értékpapírok értékesítése fogja finanszírozni a nyugdíjjárulék-bevételeken felüli nyugdíjkiadásokat. "Elképzelhető, hogy a nyár folyamán kis lépésekben a tervezettnél több állampapírt értékesítenek, így több pénz áll majd rendelkezésre. Ebben az esetben lesz miből finanszírozni a nyugdíjakat illetve be lehet majd jelenteni egy akár 3,5 százalékos adósságcsökkentést is."
Szintén érdekes kérdés, hogy a kormányfő miért ilyen széles sávban jelölte meg a következő adósságcsökkentést. Az elemzők szerint ezzel a kormánynak maradt mozgástere további államosításokra, stratégiainak mondott ágazatok megtámogatására vagy visszavásárlására.
