Az Economist újra velünk foglalkozott, igaz csak érintőlegesen, hiszen a gazdasági újság blogja alapvetően egy román vállalat kapcsán született meg. A szerző szerint érdekes megoldást választott Románia, hogy a költségvetését rendbe tegye, egy állami vállalatot ugyanis pénzbefizetésre kötelezett. A baj csak az, hogy a vállalat kisrészvényesei azok a román állampolgárok, akiket a kommunista időkben megfosztottak a vagyonuktól. A blog a magyar helyzetre is kitér, véleményük szerint nagyon jól példázza a szabad választást, hogy mindössze 33 helyen lehet az országban a maradásról nyilatkozni, az emberek pedig kénytelenek lesznek a rövid határidő miatt a téli hidegben fagyoskodni, ha maradni akarnak.
Hasonlóan Magyarországhoz, Románia is azon ügyeskedik, hogy a költségvetése rendezésére a semmiből teremtsen pénzt, például az emberek megtakarításainak elvételével - írja az Ecomonist ex-kommunista országokról szóló blogja. Románia legnagyobb földgázkitermelője, a Romgaz nemrég tartotta az éves közgyűlését, a társaság 85 százalékos tulajdonosa, az állam pedig úgy szavazott, hogy 400 millió lejt a költségvetésbe kell utalniuk a hiánycél tartása érdekében.
Möbius szerint a lépés a kormányzat rövidlátásra utal, a politikusok egyszerűen csak a költségvetés befoltozását akarják megoldani, miközben elfeledkeznek a lépések hosszú távú hatásairól. Elviekben a jövő évben a romániai tőzsdén is forognának az alap, aminek 3,5 milliárd eurós az eszközértéke, viszont Möbius szerint ha megneszelik a befektetők, hogy az állam ráteheti a kezét a vállalatok eszközeire, akkor az árfolyamesést fog generálni.
A szerző azt írja, hogy nehéz a választás. Vagy lemondunk az egyéni számlánkról, ha visszalépünk az állami rendszerbe, vagy kockázatjuk, hogy a jövőben a kormányok mégsem állítják vissza az állami nyugdíjat, és akkor az egyéni számlánk megmarad, de az állami nyugdíj ugrott. Ilyen szemüvegen keresztül akár a maradás is jó tipp lehetne, azonban ez még sincs így. Hiszen nagyon kevés idő van hátra a döntésig, az országban pedig mindössze 33 olyan ügyfélszolgálat van, ahol kezdeményezni lehet a maradást.
A blogszerző irónikusan azt írja, hogy az emberek megtapasztalhatják majd a kormány által csak szabad választásként aposztrofált helyzetet, mikor egy napot csak azért lesznek távol a munkahelyüktől, csak azért utaznak el egy száz kilométerre lévő városba és azért fagyoskodnak a hideg télben, hogy a pénztáraknál maradjanak.
