A Malév privatizációja, majd visszaállamosítása, végül csődje kapcsán a történetben valaha is érintett politikusok egymásra mutogatnak, fontos tényeket hallgatnak el, rengeteg valótlanságot beszélnek és leginkább a saját szerepük kisebbítésével vannak elfoglalva.
Nézzük, hogyan változott a magyar állam és a finanszírozók pozíciója a magánosítás óta.
fő tulajdonos | kormány | finanszírozó: Magyar Állam | finanszírozó: VEB |
Abramovics (2007/08) | Gyurcsány | 0 | 15 milliárd |
VEB (2009) | Gyurcsány | 4 milliárd | 3 milliárd |
VEB (2009) | Bajnai | 0 | 10 milliárd |
magyar állam (2010) | Bajnai | 12 milliárd | 9 milliárd |
magyar állam (2010/11) | Orbán | 38 milliárd | 0 |
leállás után (állam által garantált hitelek) | Orbán | 20 milliárd | 0 |
A táblázatból világosan látszik, hogy: a Gyurcsány-érában a finanszírozás 18%-a jutott a magyar adófizetőkre, a Bajnai-kormány időszakában 39%, Orbán idején 100%.
Öt év alatt a magyar költségvetés 54 milliárd forintot költött a Malévre (és ezen felül elengedett 16 milliárd adósságot), az orosz költségvetés 37 milliárdot. Ha nincs a privatizáció, ez utóbbi összeg is a magyar adófizetőket terhelte volna.
Az orosz kormány pénzügyi szerepvállalása sokak állításával ellentétben nem a Gyurcsány-kormány, és nem is Abramovics, hanem a Bajnai-kormány időszakában volt a legjelentősebb. Ha tehát azt vizsgáljuk, kire haragudhat teljes joggal az orosz kormány az őket ért 37 milliárdos veszteség miatt, az együttműködésre képtelen Orbán-kabinet felelőssége mellett a fenti sorrend az irányadó.
Az összesítés azt hozza, hogy a magyar költségvetés öt év alatt 90 milliárd forintot költött-költ a Malévre. Egy új, adósság nélküli, a Malév előnyeit igen, de strukturális problémáit nem hordozó légitársaság megalapítása szakértők szerint mintegy 30 milliárdot igényelt volna.
Érdemes megvizsgálni azt, mit is lehet széthordani a Malévből. Ha az örökséget nézzük, valójában mindössze három olyan vagyonelem van, mely önmagában is rendelkezik értékkel.
- · Az informatikai rendszerre bármely új, vagy növekvőben lévő légitársaságnak szüksége lehet – ez azonban máshonnan is beszerezhető.
- · A nemzeti légitársaság státusz a tekintetben jelent értéket, hogy egyes EU-n kívüli államok kétoldalú államközi szerződés alapján annak a légitársaságnak biztosítanak repülési és leszállási jogokat, mely ezt a címet birtokolja. A kormány bármely céget kijelölhet, függetlenül annak tényleges piaci szerepétől vagy tulajdonosi körétől. Amennyiben az állam valamely légitársaságnak megadja a nemzeti státuszt, azt előnyben részesíti a versenytársakkal szemben.
- · Harmadrészt a már említett kerozinvezeték bírhat jelentőséggel, mely bár formailag nem a Malév, hanem a Malév Vagyonkezelő tulajdona, de a csőd után értékesíthetővé válik (már ha lesz olyan és annyi légitársaság a repülőtéren, amelyek üzemanyag-igénye miatt az rentábilisan működtethető).
