Az Orbán-kormány a jelek szerint újrajátssza a Gyurcsány-kabinet agóniáját. A szereplők változtak, a művészi eszközök ugyanazok.
2008. ősze
Néhány hónapon belül három költségvetést ütött össze Veres János Pénzügyminisztériuma. Az eredeti, szeptember végén benyújtott tervezet a „biztonság és gyarapodás” jegyében 2009-re három százalékos gazdasági növekedést és némi életszínvonal-javulást feltételezett, ám az október elején kitört válság elsodorta.
A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezdeményezésére összeült nemzeti csúcs után, a realitásoknak engedve, egyúttal az ellenzéknek – egyébiránt céltalan – engedményt téve október 20-án a Pénzügyminisztérium új változatot nyújtott be, amely 1,2 százalékos növekedéssel, a háztartások stagnáló fogyasztásával kalkulált. Október 23-a előtt a spekulációs támadás felerősödött, a forint 286-os euró-árfolyamig gyengült. Erre a jegybank monetáris tanácsa három százalékpontos alapkamat-emeléssel reagált, némikép csillapítva a piaci feszültségeket (a válság második hulláma idején, 2009 tavaszán azonban már 315 forintot is kellett adni egy euróért).
Az IMF-fel folyó tárgyalásokon körvonalazódott egy újabb költségvetési tervezet: e szerint a GDP 2009-ben egy százalékkal zsugorodni fog, a háztartások fogyasztása több mint három százalékkal csökken, az állami fizetéseket befagyasztják, a 13. havit elveszik, a 13. havi nyugdíjat csak a 62 éven felüliek kapják meg, ők is legfeljebb 80 ezer forintot. A változtatásokat november 3-án Veres János módosító indítványával vezették át a büdzsé sorain, új indoklás nélkül. A 2009 tavaszán, a térségben bekövetkezett összeomlást követően megalakult Bajnai-kormány ismét átszabta a költségvetést, immár a realitásoknak megfelelő 6-7 százalékos gazdasági visszaesésre kalibrálva.
2011. ősze „2012 az elrugaszkodás éve lesz” – ígérte februári programhirdető beszédében Orbán Viktor kormányfő, amit októberben a szóvivője leleményesen azzal toldott meg: „elrugaszkodás az eurózóna válságától”. A kormány július 18-án rendeletben fogadta el a költségvetés keretszámait a 2012–2014 közötti időszakra, ám az heteken belül megbukott. Az augusztus 31-éig megtárgyalt új változat – amint azt az Állami Számvevőszék megállapította – „sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem felelt meg a költségvetési törvényjavaslat tervezetének”. Közben az idei deficitcélok teljesítése is megkövetelt egy pótlólagos, 100 milliárd forintos kiigazítást, egyebek mellett a dohány, a gázolaj és az alkoholos italok jövedéki adójának emelésével. Szeptember 6-án a miniszter 2 százalékos GDP-többletet prognosztizált 2012-re, szemben a konvergenciaprogramban megjelölt 3-3,5 százalékkal. Az európai adósságválság mélyülésével a magyar állampapírok kockázati felára a 2009 tavaszi csúcsra szaladt fel, a forint árfolyama csaknem az akkori mélypontra zuhant.
A szeptember 30-án az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat már csak 1,5 százalékos gazdasági növekedést jövendölt. A Költségvetési Tanács a szeptember 1-jei határidő helyett napokkal később kapta meg a tervezetet, amelynek egyes adóbevételi előirányzatai – amint azt a számvevők megállapították – eltértek az Országgyűlésnek beadott változat számaitól. Utóbbi háttérszámításokat, hatástanulmányokat egyáltalán nem tartalmazott. Október 13-án a kormány határozatot hozott arról, hogy az egyes fejezeteket irányító szervek vezetői készítsenek előterjesztést, hogyan fogják az Országgyűlésnek benyújtott költségvetésben megtervezett előirányzatokat teljesíteni. Október 26-án a miniszterelnök személyes szóvivője azt nyilatkozta, van terv arra az esetre is, ha az árfolyam és a „körülmények” a mostaninál kedvezőtlenebbül alakulnak.
