Az indokolatlanul folyósított rokkantnyugdíjakat alkotmánymódosítás nélkül is bármikor el lehet vonni, a korkedvezményes nyugdíjasok esetében azonban még a módosított alkotmány ellenére is komoly jogi aggályok merülhetnek fel. Ezt mondták alkotmányjogászok Lázár János és Balsai István pénteken benyújtott, a nyugdíjjogosultságokat átíró törvényeknek megágyazni hivatott alkotmánymódosítási javaslatról. A Helsinki Bizottság szakértői szerint z Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezését sértené a már megszerzett kedvezményes nyugellátás csökkentése, megvonása, vagy az érintettek számára jelentős hátrányt okozó egyéb átalakítása.
Bő 600 ezer ember ellátását és évente mintegy 665 milliárd forint kifizetését érinti az az alkotmánymódosítás [1], amely szerint a korhatár alatti nyugdíjasok juttatásait – részben vagy egészben, kompenzálva vagy sem, a részletek még nem ismertek – elvonhatják.
Jelenleg 238 ezren kapnak úgy öregségi nyugdíjat, 337 ezren pedig rokkantsági nyugdíjat, hogy nem érték el a nyugdíjkorhatárt. 15 ezren vannak korengedménnyel nyugdíjban illetve kapnak bányásznyugdíjat. Az átlagos havi kifizetés a korhatár alatti öregségi nyugdíjasoknak több mint havi 120 ezer, a korengedményeseknek közel 135 ezer, a korhatár alatti rokkantaknak közel 73 ezer forint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság legfrissebb, 2011 januári adatai szerint - a számokat összeszorozva az idei évre 665 milliárd forint jön ki (plusz a korhatár alatti özvegyi nyugdíjakra kifizetett 8,4 milliárd forint) -, ami a nyugdíjkassza több mint 20 százalékát jelenti.
Marad az ellátás, csak más néven fut majd
Az alkotmánymódosítás két dolgot céloz: a korkedvezményes nyugdíjak visszavételét, illetve a korhatár előtti rokkantnyugdíjak felszámolását. A javaslat nem azt jelenti, hogy minden jelenlegi kedvezményezett teljesen elveszítené az állami segítséget, csupán azt, hogy az eddigi juttatásokat máshogy hívják majd, illetve, hogy a támogatás forrása a mostani gyakorlattal ellentétben nem a nyugdíjkassza lesz, hanem a költségvetésben erre elkülönített valamilyen egyéb szociális alap.
A fideszes politikusok módosító javaslatából is kiolvasható ez a puhább értelmezés, a szöveg ugyanis kimondja, hogy a korhatár előtti nyugdíjasok járandósága szociális ellátássá alakítható, magyarán nincs szó feltétlenül elvonásról. Ugyanakkor a szociális ellátássá alakított járandóság összege csökkenthető (hogy csökken-e, nem tudjuk).
Csak a korhatár alatti munkaképes nyugdíjasok azok, akik teljesen elveszíthetik a nyugdíjat, igaz ők majd kapnak valamilyen (szintén nem részletezett) segítséget ahhoz, hogy vissza tudjanak kapaszkodni a munkaerőpiacra.
A megfogalmazás alapján tehát minden korhatár alatti nyugdíjast érhet valamilyen érdeksérelem, de közülük csak a munkaképesek veszíthetnek el minden kiváltságot.
A valódi, de a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb rokkantnyugdíjasok (akik bajukat friss orvosi igazolással bizonyítják) továbbra is kapnak majd ellátást, csak feltehetően más néven, illetve esetleg kevesebbet, mint most.
Orbán már rég megmondta
A miniszterelnök már januárban utalt rá, hogy négy területről venne el pénzt [2], köztük a 3000 milliárd forintot felemésztő nyugdíjkiadásokból, az elképzelések később a Széll Kálmán tervben és a konvergenciaprogramban is megjelentek.
Orbán hadat üzent a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjasoknak, ezen belül a rokkantnyugdíjasok táborának is. Mint egy interjúban fogalmazott, „világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból)”. A Nemzetgazdasági Minisztérium egy tanulmányára hivatkozva [3] még tavaly megírtuk, hogy a megfogalmazott cél úgy fogja elérni, hogy visszaszorítja a kedvezményes nyugdíjazást, illetve a szociális jellegű nyugdíjkifizetéseket teljesen kiveszi a nyugdíjkasszából
A nyugdíj tulajdon
A hatályos alkotmány értelmében a nyugdíjasok nyugdíjjogosultsága tulajdonnak minősül. Ha nem is ennyire egyértelműen, de ugyanez vonatkozik a még aktív járulékfizetők nyugdíjvárományára is: mindkettőt tulajdonként védi az Alkotmány - nyilatkozta az Indexnek egy névtelenséget kérő alkotmányjogász.
A tulajdon védelmére kétféle szabályrendszer létezik az alkotmányban. Államosítás, azaz kisajátítás esetén teljes kártalanítás jár, és ebből elvileg az Alkotmánybíróság (AB) sem engedhetne, igaz, a mostanihoz hasonló reformtörvényt fennállása óta még nem vizsgált a testület. Ha az állam csak korlátozza a tulajdonjogot, akkor az AB a felülvizsgálatkor az arányosságot mérlegeli: azt, hogy milyen közérdek indokolja a jogkorlátozást - magyarázta a helyzetet az idézett alkotmányjogász.
A kérdés az, hogy - a korábbiakhoz hasonlóan megint egyéni képviselői indítványként beterjesztett - alkotmánymódosító javaslat alkalmas-e arra, hogy az AB ne kisajátításként, hanem csak tulajdonkorlátozásként értelmezze a majdani törvényt.
Ha az AB szerint a nyugdíjelvonás vizsgálatakor helye van a mérlegelésnek, akkor a tulajdon védelméhez fűződő jog vizsgálata mellett az alkotmánybírók majd azt is vizsgálják, hogy sérül-e szerzett jog. A szerzett jogok védelme a jogállamiságból, a jogbiztonság alkotmányos követelményéből fakad, a vizsgálatnál az AB mindig az arányosságot mérlegeli.
A szakértő úgy látja, a kedvezményes nyugdíj elvonása inkább kisajátításnak tűnik, és mivel ezen a mostani alkotmánymódosítás sem változtat, adódhat alkotmányossági probléma. Ugyanakkor normakontroll esetén az AB által gyakran hivatkozott német alkotmánybíróság gyakorlata is iránymutató lehet. A németországi testület reformtörvények esetén nem azt vizsgálja, hogy milyen súlyú a jogkorlátozás, hanem ha absztrakt, azaz általánosan mindenkire vonatkozó jogszabályról van szó, engedik az arányossági mérlegelést, a költségvetési és egyéb szempontok figyelembevételét.
Akár most is alkotmányos lehet
Egy másik, szintén anonimitást kérő alkotmányjogász szerint megfelelő peremfeltételek és felkészülési idő biztosítása mellett nincs szükség alkotmánymódosításra, a nyugdíjelvonás megfelel az alaptörvény kritériumainak.
E kevésbé szkeptikus álláspontot képviselő szakember szerint a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíja közjogilag nem minősül nyugdíjnak, mert nem járulék alapozza meg: költségvetési forrásból utalnak rá pénzt a nyugdíjalapnak. A rendvédelmisek ugyanis a szolgálati idejük alatt nem fizetnek annyival több járulékot, amennyi matematikailag megalapozná a korkedvezményes jogosultságot. A korkedvezményes nyugdíj szerinte a rendvédelmi életpályamodell része, de nem nyugdíj, és csak kis részben szerzett (vásárolt) jog.
A rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjazása amúgy sem automatikus, fizikai és pszichológiai felmérés eredményén alapul. Más kérdés, hogy a rendszer könnyen kijátszható. Ha az egyéni vizsgálat során kiderülne, hogy téves volt a diagnózis, és az illető mégis alkalmas a munkavégzésre, megfelelő átmenet után gond nélkül el lehet venni tőle most is a nyugdíját - állítja az alkotmányjogász.
A még aktív rendőröknek szerinte kellő felkészülési időt kell biztosítani a korkedvezményes nyugdíj lehetőségének elvonása előtt, hogy változtatni tudjanak az életpálya-terveiken. A már inaktív rendőröknek pedig a szokásosnál is hosszabb időt kell biztosítani az elvonás előtt.
A keresőképtelenek esete más, a rokkantnyugdíjat a járulékokból finanszírozzák. Biztosításmatematikai szempontból korreláló ellátásról van szó, vagyis fele annyi szolgálati idő után nagyjából feleannyi nyugdíj jár.
A rokkantaknál egyszerű felülvizsgálat kell, de sok
Ha valaki esetében felmerül, hogy munkaképesként kap rokkantnyugdíjat, akkor az már ma is elvonható. Abban az esetben, ha a keresőképtelenséget határozott időre állapították meg, az illető joggal számolt a jövedelemmel az adott időszakra, így az ő esetében csak a következő vizsgálat után vonhatják el a a nyugdíjat - mondja az alkotmányjogász. A határozatlan időre kimondott keresőképtelenség esetén ugyanakkor már másnap rendkívüli felülvizsgálat rendelhető el, és ha a diagnózis alaptalannak bizonyul, a rokkantnyugdíj elvonható.
A kormány nyugdíjelvonási terveinek alkotmányosságát illetően optimistább szakember ugyanakkor komoly végrehajtási aggályait hangoztatta. A vázolt, egyedi jogorvoslattal felülvizsgálható esetek száma ugyanis legalább félmilióra tehető. Kérdés, hogy a kormány felmérte-e a vizsgálatok időigényét: azok ugyanis nem bízhatók a háziorvosokra, mert akkor megismétlődhetnek a korábbi gyanús diagnózisok, a szakrendelői hálózat viszont nagyon nehezen bírkózna hirtelen meg egy ekkora pluszteherrel.
Helsinki Bizottság: Nemzetközi jogot sértene a nyugdíjelvonás
A magyar alkotmányos aggályoktól függetlenül az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezését sértené a már megszerzett kedvezményes nyugellátás csökkentése, megvonása, vagy az érintettek számára jelentős hátrányt okozó egyéb átalakítása, állítja a Helsinki Bizottság.
Az egyezmény szerint „minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek [...] szerint történik.”
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga egyértelmű abban a tekintetben, hogy a nyugdíjjogosultság tulajdoni védelmet élvez. A strasbourgi bíróság számos döntésében kimondta azt is: a törvényesség követelménye nem merül ki abban, hogy a tulajdonjog elvonását, vagy jelentős korlátozását formálisan szabályszerű törvényben vagy más jogi normában mondja ki az adott ország megfelelő jogalkotó szerve, hanem az is szükséges, hogy a tulajdonjogot elvonó, vagy korlátozó rendelkezés megfeleljen olyan univerzálisan kötelező elveknek, mint az előreláthatóság és a kiszámíthatóság (amelyből értelmeszerűen következik a jóhiszeműen szerzett jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége is).
Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke elmondta:„egy olyan rendelkezés, amely a már megszerzett nyugellátást az érintettre nézve jelentős hátrányt okozva átalakítja, érdemben csökkenti, vagy akár el is vonja, az előreláthatóság hiánya miatt nyilvánvalóan nem felel meg a »törvényesség« strasbourgi értelemben vett követelményének, így tömeges egyezménysértést eredményezhet.”
Korengedményes nyugdíjat azok kapnak, akiket a korhatár előtti öt évben bocsátottak el, de munkaadójuk a nyugdíjig hátralévő munkaéveik után is befizette a járulékot, hogy a munkanélküliség elől legálisan is nyugdíjba menekülhessenek – itt tehát egy részben megváltott kedvezményről van szó, a munkáltatónak a zsebébe kell nyúlnia, ennek is köszönhetően tartoznak kevesen ebbe a kategóriába.
A korkedvezményes nyugdíj azoknak jár, akiket a munkájuk fokozottan igénybe vesz, vagy az egészségükre különösen ártalmas. Ilyenek például a rendőrök vagy a tűzoltók, ők tíz év szolgálat után két év korkedvezményt kapnak, minden további öt év egy újabb évet hoz (nőknél a kedvezmények nyolc, illetve négy év után járnak).
Az unióban rajtunk kívül csak Svédországban éri el a rokkantnyugdíjasok aránya a 10 százalékot, további kettőben a 8-at. Az OECD-tagok között 5,8 százalék az átlag, az egyik legjelentősebb régiós vetélytársnál, Szlovákiában 6,3 százalék, a magyar értéknek alig több, mint fele. Nyilvánvaló tehát, hogy a valóságban jóval kevesebb a rokkantnyugdíjas, mint ahány ilyen ellátásban részesülnek, a leszázalékoltatás az elmúlt 20 évben iparággá vált, több tanulmány is rámutatott, hogy az esetek jelentős részében egyszerűen munkanélkülivé vált rétegek megélhetését biztosító forrás lett a rokkantnyugdíj.
Csak az 57 alatti rendvédelmiseket érintené a szigor
A Fidesz frakcióvezetője, Lázár János hétfőn az Országgyűlésben, napirend előtti felszólalásában bejelentette: az elmúlt években nyugdíjba vonult, ám az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő, 57 év alatti rendőrökre, tűzoltókra, vám- és pénzügyőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozik a korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálatára lehetőséget adó alkotmánymódosítás. A politikus szerint a kormánynak meg kell szüntetnie a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes szolgálati nyugdíját.
Mint mondta: Magyarország nem engedheti meg magának, hogy évente több mint 50 milliárd forintot fordítson harmincezer életerős, munkaképes ember ellátására. Hozzátette ugyanakkor, a hétvégén megjelent eltérő értelmezésekkel szemben bányászokra, vegyészekre, zenészekre nem vonatkozik indítványuk, amely szerinte egy diszkriminatív rendelkezést számol fel. Kitért arra is, azt fogják kezdeményezni, hogy a szolgálati nyugdíjban részesülő 57 éven felüliekre ne terjedjen ki a felülvizsgálat.
Lázár János a napirend előtti felszólalása után tartott sajtótájékoztatón azt mondta: céljuk, hogy a hatályos alkotmány tegye lehetővé, hogy a rendészeti dolgozók visszatérjenek a munkaerőpiacra, és az állam ajánljon nekik szolgálatot azért a pénzért cserébe, amit jelenleg kapnak.
A rokkantnyugdíjakkal kapcsolatban megerősítette, minden rokkantnyugdíj-jogosultságot felülvizsgálnak, de az általános nyugdíjkorhatár előtt öt évvel lévők esetében végig kell gondolni, az érintetteknek milyen helye van a munkaerőpiacon, a jelenleg 57 évnél fiatalabb rokkantnyugdíjasokat viszont munkavégző képességüknek megfelelő módon munkavállalásra kell kérni.
