Polt Péternek is déja vu érzése volt, amikor az ellenzék pártjai ugyanazokat az érveket sorolták vele szemben, mint 2000-ben, amikor először választották legfőbb ügyésszé. Akkor sem, most sem tartja érvnek a kinevezésével szemben, hogy egykoron Fidesz-tag volt. A Népszabadságnak adott interjúban Polt egyebek között arról beszélt, teljesen mindegy, milyen elvárásaik vannak a pártoknak az ügyészséggel szemben, ők a törvények szelleme és betűje szerint teszik a dolgukat.
– Csak nekem volt déja vu érzésem? Mintha a mai ellenzék szóról szóra ugyanazokkal érvelt volna az ön legfőbb ügyésszé választása ellen, mint tíz éve, amikor az első ciklusát kezdte.
– Számomra sosem volt komoly érv, hogy azért nem lehetek legfőbb ügyész, mert egykor a Fidesz tagja voltam. Én is emlékszem, ugyanazokkal a szavakkal érvelt ellenem az akkori ellenzék 2000-ben is, amikor először választottak a köztársaság legfőbb ügyészévé, mint a maiak. Öt évvel korábban, amikor 1995-ben nagy többséggel ombudsmanhelyettesnek választott a parlament, nem volt kizáró ok az addigi párttagságom. Amikor legfőbbügyészjelölt lettem, az lett. Büszke vagyok rá, hogy egy ideig tagja lehettem egy rendszerváltó pártnak, és nem gondolom, korábban sem gondoltam, hogy emiatt ne lennék alkalmas legfőbb ügyésznek. Ahogy egykori Fidesz-tagságom sem gátol abban, hogy munkámat csakis a törvényeknek alárendelve végezzem, ahogy az a törvényben áll.
– A parlamenti ellenzék mégis azzal érvel, hogy ön pártkatona, aki pártutasításokat hajt végre.
– Politikusok mondanak ilyeneket, ők megtehetik. Én nem vagyok politikus, nem is szeretnék politikai csatározásokba bocsátkozni. Ami nem jelenti azt, hogy néha nem kell (majd) felvenni a kesztyűt, s ha máshogy nem megy, bíróság előtt elégtételt venni az engem vagy az ügyészi szervezetet ért alaptalan vádaskodásokért, rágalmakért. Ha van tanulsága az előző ciklusomnak, az egyik mindenképpen az, hogy ha a szakmának és az adott ügyek iránt érdeklődő közvéleménynek hitelesen be tudjuk mutatni, hogy mit miért tettünk, illetve miért nem, hogy miképpen születtek meg azok a döntések, amelyekért egyik vagy a másik oldal támad minket, még olyan „politikai pergőtűzben” is meg tudjuk őrizni a hitelességünket, mint amilyenben 2000 és 2006 között működtünk. Akkor az Alkotmánybíróság után – fej fej mellett a bíróságokkal – az ügyészségben bíztak a leginkább az emberek. A „politikai el nem fogadottságunkat” tehát a közvélemény nem tartotta irányadónak magára nézve, mert a teljesítményt nézte.
– A közéletben sokan úgy tartják, az ön által vezetett ügyészség „eltussolta a Fidesz kínos gazdasági ügyeit”, ellenben lelkesen nyomozott a szocialisták, a szabad demokraták ellen...
– Ma is vállalom azokat a döntéseket, amelyeket azokban az úgymond „a közéletben vitatott” ügyekben hozott az ügyészség. Oda-vissza végigsakkoztuk valamennyit, minden lehetséges lépest mérlegeltünk, és a végén szakmai alapon döntöttünk. Valamennyi döntésünk kiállta az idő és minden lehetséges jogorvoslati fórum próbáját. Mondhatják-e ugyanezt magukról azok, akik – az ügyészség által jogerősen megnyert bírósági perek tanúsága szerint –megalapozatlanul vádolták annak idején az ügyészséget, annak egyes munkatársait, vezetőit részlehajlással?
– Parlamenti berkekben pedig most is azt beszélik, hogy ön nem Schmitt Pál, hanem Orbán Viktor jelöltje. A miniszterelnök megüzente az államfőnek, hogy önt látná szívesen e poszton és úgy is lett.
–Nem ismerekminden pletykát. Ami tény, hogy engem két hete Schmitt Pál titkárságáról hívtak fel, majd találkozásunkkor az elnök úr azt mondta, széles körű konzultációt folyatott a legfőbb ügyészről, és felvetődött a nevem. Akkor még nem mondott többet, másnap újra hívtak, hogy rám esett az elnök úr választása. Ezt megtiszteltetésnek vettem, elfogadtam.
– Megválasztása előtt a Fidesz frakcióvezetője azt a kérdést, „növeli-e annak az esélyét, hogy Gyurcsány Ferencet vasban vigyék a tömlöcbe, ha Polt lesz a legfőbb ügyész”, azzal hárította el: nem tudja, mert ő nem bíró. Ön, hogy látja ezt a kérdést?
– Erre csak azt mondhatom, hogy az ügyészség a törvényes keretek között, a törvényeknek alávetve végzi a munkáját. Nem megbízatásokat teljesít, nem kíván megfelelni ilyen-olyan elvárásoknak, csak azt nézi, hogy egy esemény vagy cselekmény törvénysértő-e, s ha igen, az eljárás lefolytatása az ügyészség hatáskörébe tartozik-e. Eljárásainkban a törvény minden részét, kitételét alkalmazzuk, semmit nem hagyunk figyelmen kívül, de nem is terjeszkedünk túl a törvényi kereteken.
– Most a kormányoldal azt várja öntől, hogy tárja fel az elmúlt nyolc év disznóságait, lenyúlásait, és veresse vasba a felelősöket. A kormányoldalt lenyúlással, tolvajlással vádló ellenzék előtt pedig úgy bizonyíthatná függetlenségét, ha becsukat néhány kormánypárti közpénzlenyúlót…
– Én pedig arra tettem esküt, hogy a törvények szerint járok el, a törvények szelleme és betűje szerint vezetem az ügyészséget. És mindent megteszek annak érdekében, hogy ebben senki és semmi ne gátolhasson meg.
– Folytatja ott, ahol négy és fél éve, első mandátuma lejártakor abbahagyta, vagy valami egészen újba kezd az ügyészség élén?
– Sok tekintetben folytatni fogom azt a munkát, amelyet 2006-ban abbahagytam, de amit utódom, Kovács Tamás legfőbb ügyész úr is folytatott. Másfelől, nyilvánvaló, hogy sokat változott azóta a világ, elengedhetetlen az ügyészség szervezeti megújítása. Magyarország uniós elnöksége alatt két európai ügyészi konferenciának is a házigazdája, illetve szervezője lesz a magyar ügyészség; az egyiket Budapesten, a másikat Hágában tartjuk. Ezeken olyan, az unió egészét érintő kérdések kerülnek majd terítékre, mint a korrupció, a kábítószer- és emberkereskedelem, a terrorizmus és azok a pénzügyi bűncselekmények, amelyek mértékét szakértők a világkereskedelem éves forgalmának öt százalékában határozzák meg.
– Lesznek saját kezdeményezései valamelyik kérdésben?
– A korrupció elleni fellépéssel, valamint a nemzetközi együttműködés hatékonyságának javításával kapcsolatban biztosan lesznek magyar ügyészségi kezdeményezések. Emellett nyilvánvalóan téma lesz, hogy miképpen álljon fel a leendő Európai Ügyészség.
– Milyen lesz, milyenné válik a magyar ügyészség az elkövetkező kilenc évben?
– Szándékom szerint modernebb, rugalmasabb és felkészültebb lesz. Ma sincs baj az ügyészi munka szakmai színvonalával, látni kell azonban, hogy elkerülhetetlen az ügyészség specializálódása, szakosodása. Új, speciális tudást és nyomozási, bizonyítási módszereket igénylő bűncselekmények jelentek meg, a régi módon és a régi szervezeti keretek között ezekben már nem járhatunk el a jövőben. Korszerű technikára és több, még több felkészült ügyészre lesz szükség ahhoz, hogy az ügyészi szervezet képes legyen megfelelni a hazai és az európai kihívásoknak. Mivel azonban nem terem minden bokorban ügyész, egykét éven belül nem látok lehetőséget jelentősebb létszámfejlesztésre. A parlament a közelmúltban döntött: felvehetünk 200 új ügyészt, hogy az Alkotmánybíróság döntésének eleget téve minden tárgyaláson ott legyen az ügyész, 35-öt a közszférában lefolytatandó megbízhatósági vizsgálatok felügyeletére és még 55-öt a korrupcióellenes szervezet felállítására.
– Ezzel együtt is kevés az ügyész. Sok ügy azért húzódik, mert nem érnek rá foglalkozni vele...
– Előfordul, ezen a téren azonban – mielőtt pluszlétszámért kiáltanánk – át kell tekinteni a jelenlegi gyakorlatunkat. Nem hatékony és jogilag sem indokolt, ha egy ügyész a rendőrség minden lépését azonnal felülvizsgálja. Biztos, hogy szükség van erre? Nem lenne szerencsésebb, ha csak a valóban bonyolult vagy újszerű ügyekben látna el szoros felügyeletet az ügyész, a rutinügyekben pedig hagyná, hogy a nyomozó hatóság végezze a dolgát? Általában is szeretném gyorsítani az eljárásokat. Az elmúlt időszak törvénymódosításai csökkentették a perelhúzó praktikák alkalmazásának a lehetőségét, nekünk is jobban oda kell majd figyelni, hogy ne húzódjanak el az ügyek se a nyomozati szakban, se később, ügyészi, illetve bírói szakban.
– Korrupcióellenes egység alakul az ügyészségen belül, mint mondta, 55 fővel. Ha hinni lehet a Transparency International Magyarország korrupciós felméréseinek, akkor nem túl nagy „hadsereggel” indulnak harcba.
– Ne feledje, hogy az ügyészség hatáskörébe ma még kizárólag a hivatali korrupció tartozik. Hosszabb távon érdemes végiggondolni, hogy ez a bűncselekményfajta (tehát az öszszes korrupciós ügy) ne tartozzon-e egy az egyben ügyészségi hatáskörbe. Terveink szerint a Központi Nyomozó Főügyészség keretei között áll majd fel az új korrupcióellenes szervezet, országos hatáskörrel. A hivatalos személyeket érintő korrupciós ügyek mellett ez az egység járhat majd el más, kiemelt jelentőségű vagy kiemelkedően nagy kárt okozó vesztegetési ügyekben is.
– Sok olyan ügy volt és van ma is, amelyekben milliárdok tűnnek el következmények nélkül, mert a hatóságok szerint, ami történt, nem bűncselekmény, vagy ha mégis az, akkor „a személyi felelősség nem megállapítható”. Ilyenkor jönnek aztán a politikai indíttatású találgatások. És majdnem mindegy, kinek van igaza, a közpénz eltűnt, az állam és „szervei” pedig tehetetlenek. Ez azért csak nincs így jól!
– Ebben egyetértünk. Tervezzük is néhány törvény módosításának kezdeményezését. És itt elsősorban nem a hatályos büntetőjogszabályok megváltoztatására gondolok, bár az sem kizárt. Sokkal fontosabb azonban, hogy az ügyészségnek ne csak akkor legyen joga és lehetősége fellépni egy-egy szerződéssel kapcsolatban, ha azt nyilvánvalóan semmissé kell nyilvánítani, hanem azokban az esetekben is, amikor egy-egy megállapodás súlyosan sérti a közérdeket. Ma hiába fordul valaki hozzánk, hogy ne hagyjuk, hogy valakivel egy közszolgáltató olyan szerződést kössön, amelynek lejártakor sok milliót kell majd fizetni a semmiért. Házon belül is szorosabbra kívánom fűzni a közigazgatási, a magánjogi és a büntető szakág együttműködését. Lehet és kell is nyomozni a közpénzeket hűtlenül vagy hanyagul kezelők ellen, de még jobb, ha időben megakadályozzuk a közpénzek – ahogy mondani szokták – lenyúlását, eltüntetését. E téren azonban ma még a jog nem vértezi fel kellően hatékony eszközökkel az ügyészséget.
