Aktív időszakot tud maga mögött a kormány. Magas támogatottsága tudatában, kétharmados többségével gyakorlatilag bármit megtehet. És nem is szemérmeskedik e tekintetben. Közeledve az év végéhez összegyűjtöttük 2010 leghangosabb visszhangot kiváltó változásait, terveit. Kiszelly Zoltán politológus kommentál.
Nem utópiát, hanem valóságot épít - mondta Orbán Viktor szeptemberben a kormányról, annak első 100 napját értékelve. A társadalom "elsöprő többségétől kapott felhatalmazás" szellemében "nem kímélte a tabukat" - tudtuk meg a miniszterelnök beszédéből. A tabudöntögetés azóta is folytatódik. A tervek és döntések azonban - bár ez a kormánypártot nem különösebben zaklatta fel egyik esetben sem - nem arattak osztatlan sikert.
Magánnyugdíjpénztárak
Kit lepett meg? Mindenkit.
Ki örül neki? Matolcsy György és a költségvetés. Bár egyelőre nem adtak kimerítő, részletes választ arra, hogy mi lesz a sorsa az így befolyó 3000 milliárdnak. A Fidesz szavazóbázisa megosztott a kérdésben – de vélhetően nem fog radikálisan csökkenni a párt népszerűsége a lépés miatt. Arra valószínűleg senki nem számított, hogy ilyen rövid idő alatt akarja lezavarni a kormány (január 31-ig mindenkinek el kell döntenie, megy vagy marad), ráadásul aki nem lép vissza az állami rendszerbe, az a 24 százalékos munkáltatói járulékától is elesik, merthogy azt adóvá keresztelik – legalábbis a jelenlegi állás szerint. A magánnyugdíjpénztárak próbáltak volna egyezkedni, de a tárgyalóasztalon kívül semmit sem kívánt hozzáadni a dologhoz a terveket bejelentő Matolcsy György.
Miért volt meglepetés? Azt az első Orbán-kormány idején tett törvénymódosítások kapcsán és az akkori kommunikáció alapján már sejteni lehetett, hogy a Fidesz jobban szeretné kapukon belül tudni a nyugdíjbefizetéseket. Ugyanakkor májusban még úgy tudtuk, nem terveznek ilyen lépéseket. Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíj-pénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek – szerepelt ugyanis a Nemzeti Együttműködés Programjában.
Mi lehet a következménye? Véleményezhet az Alkotmánybíróság , nyomást gyakorolhatnak a nemzetközi szervezetek, de nem valószínű, hogy ez felülírná a kormány döntését. Ráadásul a jelek szerint az Európa Tanács tervezett szankcióját is megússzuk. Az ET a tervek szerint büntetné azokat az országokat, amelyek visszalépnek a kétpillérű nyugdíjrendszerbe a mostani hárompilléresből – a várhatóan nyáron életbe lépő tervezet azonban visszamenőlegesen nem lesz hatályos.
Kiszelly Zoltán (KZ): Miután Brüsszel nem engedte 2010-re az 5-7 százalék éves hiányt és a magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezőbb elszámolására irányuló, további 8 tagállammal közös fellépés sem hozott sikert, a kormány az államosítás mellett döntött. Ameddig az érintettek széles körében nem tudatosul ennek (jövőbeni) hatása, vagy nem érzik úgy, hogy rosszul jártak volna, a felháborodás kicsi marad. Pedig az MSZP főként erre építi petíciós kezdeményezését.
Válságadó
Kit lepett meg? Elsősorban az érintetteket. Nem is az adónem bevezetése, sokkal inkább az, hogy a nyári hírekkel ellentétben néhány héttel ezelőtt egyértelmű lett, hogy a kormány legalább 2014-ig számol ezzel a bevételi forrással, igaz 2012 után különadó néven. (A bankok idén 200 milliárddal, a távközlési-, az energiaszektor cégei, valamint a kiskereskedelmi láncok három év alatt összesen 483 milliárddal fizetnek a költségvetésbe. 2013-ban és 2014-ben pedig újabb, mintegy 200 milliárdot kell pluszadóként befizetnie a négy területnek.)
Ki örül neki? A költségvetés felett diszponálók. Ugyanakkor a kivéreztetett Költségvetési Tanács még októberben arra figyelmeztetett, hogy ha nem is idén, de jövőre valószínűleg a fogyasztók fizetik majd meg az adó egy részét. A legutóbbi hírek szerint az áthárítás törvényben akadályozná meg a kormány, de ennek gyakorlati megvalósítása egyelőre nem egyértelmű.
Miért volt meglepetés? A kormány korábbi kommunikációja alapján a hosszabbítás fel sem merült az érintettekben. Amikor azonban Kopits György november elején azt mondta, a 2011-es költségvetés tervezetének apró betűs részében olvasható, hogy a különadókat 2014-ben is kivetnék – megdöbbentek a cégek idehaza és külföldön is. A válságadó 2012 után megszűnik, a kormány ezután tárgyal majd az érintett ágazatok szereplőivel egy új szabályozásról – ennyit fűzött hozzá Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője.
Mi lehet a következménye? A külföldi befektetők arra számítottak, hogy az ígéretekhez híven az adónem 2012-ben kimúlik. Úgy vélik, gátat szab a növekedésnek, csökkenti a beruházási kedvet és csak arra szolgál, hogy elfedje a kormány azon szándékát miszerint nem csökkenti a kiadásait.
K. Z.: A “point of no worth return” elméletre épülő döntés lényege, hogy ne a szavazópolgárok fizessék a megszorítások árát, hanem azok a külföldi befektetők, akik - a vélekedés szerint - úgysem hagyják el a magyar piacot. A “Fizessenek a gazdagok!”- elv nagyon népszerű, és a lopakodó áremelkedésekhez szokott magyarok alig veszik észre, hogy a megsarcolt cégek a válságadót beépítik áraikba.
Indoklás nélküli felmondás az államigazgatásban és a közigazgatásban
Kit lepett meg? Az államigazgatásban és közigazgatásban dolgozókat. Azt sejteni lehetett a választások után, hogy számos pozícióba a saját embereit ülteti majd az új kormány – így történt ez eddig is. Ami a legtöbbeknél kiverte a biztosítékot, az az volt, hogy egy külön törvényt alkotott arra a jogalkotó, hogy minél könnyebben szabaduljon meg a korábbi érában állást kapottaktól, s ráadásul nem csak a már megszokott osztályvezetői pozícióig alkalmazzák azt.
Ki örül neki? Az új pozícióhoz, álláshoz jutó munkavállalók és a kormány.
Miért volt meglepetés? Leginkább az volt meglepő, hogy a kormány külön törvényeket alkot(ott) arra, hogy minél gyorsabban és magyarázat nélkül szabaduljon meg ezektől a munkavállalóktól – a munka törvénykönyvében biztosított jogokat, nevezetesen az elbocsátás indoklását is – figyelmen kívül hagyva. Persze az állami cégeknél megjelenő, az átadás-átvételt, elbocsátásokat levezénylő MFB-kommandók híre is messze ment.
Mi lehet a következménye? Egy esetleges kormányváltás esetén lehet érdekes, hogy ha más színű garnitúra érkezik, él-e az – MSZP által tisztogatásként aposztrofált – törvény adta lehetőségekkel. De addig várhatóan még sor kerül egy – a kormánytisztviselők esetében már lezajlott – össznépi személycserére az önkormányzatoknál is jövő évben.
K. Z.: A közszférát sokszor az evolúció jellemezte: minden kormány behozta a saját kádereit, akiket elődjeik fölé helyeztek. Szerintem nem botrányos, hogy a közszférában is megjelenik a verseny és a rugalmas személyzeti politika eszközeként bevezetik az olcsó elbocsátást. Akkor botrányos, ha nem társul hozzá a politikát a szakigazgatástól élesen elválasztó kritériumrendszer.
98 százalékos különadó – visszamenőleges hatállyal
Kit lepette meg? Leginkább talán azokat a közszférából távozókat, akik azt ugyan lenyelték, hogy menniük kell, de a nekik jogosan járó végkielégítésük elvesztését már nem tudták megérteni. Még kétségbeesettebbek azok – mivel a törvény öt évre visszamenőleg érvényes -, akik már elköltötték a nekik járó pénzt. S persze az első tervezet – melyben még szimplán kétmilliós határ szerepelt - is okozott néhány álmatlan éjszakát például az idősödő tanárok körében.
Ki örül neki? Ismét csak a költségvetés. Meg azok, akik elhiszik, hogy csak tisztességtelen módon lehet 2, illetve 3,5 millió forintos végkielégítéshez jutni. (munkavállalók számára 3,5 millió forint, az állami és önkormányzati vezetők, valamint az állami és önkormányzati cégek vezetői esetében 2 millió forint a közszférában foglalkoztatottakra a jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben kivetett 98 százalékos különadó összeghatára.)
Miért volt meglepetés? A kormányzati kommunikáció azt sejtette korábban, hogy a döntéshozók– például a BKV- botrányból ismert – tisztességtelen, „jó erkölcsbe ütköző” pénzeket akarják visszaszedni illetve kifizetéseiket megakadályozni.
Bónusz meglepetés Az Alkotmánybírósággal szembeni méltánytalan eljárás tette fel a pontot az i-re. A törvényt alkotmányellenesnek minősítő testület kifogásaira – megrendszabályozó jelleggel – úgy reagált a kormány, hogy szűkítette az Ab-jogkörét. Csak egyes alapjogok sérelme esetén semmisítheti meg a testület a költségvetésről, az adókról, illetékekről és járulékokról szóló törvényeket ezután - így döntött az Országgyűlés kétharmados többsége november közepén.
Mi lehet a következménye? A nagy magyar általános vélekedés és tapasztalat szerint, aki akarja, a jövőben is megtalálja a törvény kijátszásának módját, vagyis naivitás azt gondolni, hogy érdemtelenül ezentúl senki sem fog nagy pénzzel távozni a közszférából. Ugyanakkor lesznek olyanok is, akik az egykor jogosnak tűnő, de már elköltött jussukat bajosan tudják majd leadózni. Amire pedig a jogászok figyelmeztetnek: a jogbiztonság elvét sérti a törvény, hiszen ha egy ilyen jogszabály életbe léphet, akkor az állampolgárok nem lehetnek abban biztosak, hogy a ma megszerzett jövedelmük a jövőben valamikor nem minősül-e majd jogellenes bevételnek.
K. Z.: A visszamenőleges hatály botrányos. Az ügy politikai élt is kap, hiszen az 5 éves hatály főként a korábbi balliberális kormánygarnitúra lelépési pénzeit érinti. Az, hogy a kormány a társadalom nyomására a közalkalmazottaknál végül egy magasabb (3,5 milliós) határt fogadott el és az alapfizetéseknél tartja is magát hozzá, találkozik a takarékos állam lakossági elvárásaival.
Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése
Kit lepett meg? Szinte mindenkit. Abban persze voltak különbségek, hogy a jogállamiság halála vagy éppen csak egy könnyebben kormányozható ország képe sejlett fel a híradások kapcsán. Az alkotmányjogászok időről-időre döbbenetüknek adtak (és adnak) hangot, civilek tiltakoztak és amúgy pedig mindenki csak találgatja, hogy a jövőben akad-e majd olyan kérdés, amikor „felveszi a kesztyűt” az Ab. Például a magánnyugdíjpénztárak kapcsán.
Ki örül neki? A kormány biztosan, meg a szűkítésről szóló javaslatot beterjesztő parlamenti aktivista, Lázás János – aki még a mosdóban is szívesen nyilatkozik. A képet az is árnyalja, hogy a Fidesz embereként alkotmánybíróvá lett Stumpf István Az Új alkotmányt - most vagy soha? című kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, hogy az alkotmányozással kapcsolatos minimális elvárása, hogy visszaállítsák az Alkotmánybíróság jogkörét. Aztán azon majd később el lehet gondolkodni – hogy ha létrejön egy kétkamarás parlament, akkor az Alkotmánybíróság egyes jogosítványait a második kamarára ruházzák át.
Miért volt meglepetés? Az Ab mindent megtett, hogy tudatosítsa: a rendszerváltással megfordult a jog és a politika viszonya. A szocializmusban – mint más nem-alkotmányos rendszerekben is – a politika eszközként használta a jogot – mondta néhány évvel ezelőtt Sólyom László az Ab-ről. Persze időközben neki is távoznia kellett a Sándor-palotából.
Mi lehet a következménye? Gyengül a magyar jogrendszerben éppen annak kiegyensúlyozottsága miatt erős jogkörökkel „beépített” Alkotmánybíróság, s így nem tud a törvényhozó hatalom érdemi kontrollja lenni. Bár egyes vélemények szerint a kormány a feje tetejére is állhat, akkor is erős marad az Ab.
K. Z.: Az Ab Sólyom László elnöksége alatti aktivizmusával vált a parlament ellensúlyává. A mostani kormány a parlamentet erősíti az ellensúlyok gyengítésével. Ez akkor lenne igazán elfogadható, ha a releváns pártok konszenzusa mellett történne, és egy 2014-es kormányváltás után az új (akár 2/3-os felhatalmazású) kormány nem csinálna mindent vissza.
Médiatörvény
Kit lepett? Elsősorban a baloldali és liberális médiumok dolgozóit és olvasóit. Meg a nemzetközi sajtót és újságíró-szervezeteket.
Ki örül neki? A kormány és a jobboldalhoz köthető médiumok.
Miért volt meglepetés? Arra lehetett számítani, hogy az új kormány a saját szája íze szerint újrafogalmaz mindent, ami a média felügyeletével és szabályozásával kapcsolatos, de a sajtószabadság ilyen látványos, az európai gyakorlattal szembemenő szűkítése és a sajtó – s rajta keresztül – a nyilvánosság kontrolljának ilyen egyértelmű kézi vezérlésére azért kiverte a biztosítékot.
Mi lehet a következménye? Jelentek már meg napi- és hetilapok fehér címlappal, a Facebook is fehéredik egy időre, tüntetést szerveznek, de kérdés, hogy a december13-i szavazás után a civil ellenálláson és a nemzetközi szervezetek rosszallásán túl mi mindenre lehet még számítani. A tervezetben most szereplő súlyos büntetési tételek a magyar médiumok nagy részét örökre kivonná a forgalomból, úgy, hogy az sincs pontosan körülírva, miért is sújthatóak ezzel a szankcióval az újságok, újságírók.
K. Z.: A média jelentős átalakuláson megy keresztül, egy 10-13 milliós, kispénzű piac önmagában alig érdekes a külföldi szakmai befektetőknek. A gumiparagrafusok alapján kilátásba helyezett büntetések elfogadhatatlanok. Annak viszont legfőbb ideje, hogy a brit BBC, vagy a német ARD mintájára a magyar közmédia is versenybe szálljon a nézőkért. Ha a Fidesz-kormány még több tőkeerős gazdasági csoport érdekét megsérti, ők beállhatnak egy harcos ellenzéki média mögé. Akkor a legrafináltabb médiaszabályozás sem segít a kormányon.
Pártember az Állami Számvevőszék élén
Kit lepett? Azokat, akik szerint a többek között állami költéseket is monitorozó szervezet élén nem a kormánypárt egyik tagjának kellene állnia, mert ez sérti a pártatlansággal, függetlenséggel kapcsolatos alapvető elvárásokat.
Ki örül neki? A kormány és Domokos László – akit a Költségvetési Tanácsba is beterveztek - biztosan. 12 évig.
Miért volt meglepetés? Mert az ÁSZ az Országgyűlés és a magyar állam pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, amellyel szemben minden országban alapvető elvárás, hogy független legyen és ne pártember álljon az élén.
Mi lehet a következménye? Az ellenőrzési feladatok és a pártérdekek keveredése.
K.Z.: Nagyon nem szerencsés a mindenkori kormány világlátását osztó kádereket ex officio a pártok világával merőben ellentétes érdekű intézmények élére kinevezni. Ha a kinevezettek nem tudnak feladatukhoz felnőni és nem tudnak nemet mondani, hivataluk tekintélyét is rombolják.
Lex Mal
Kit lepett? Először a vörösiszap-katasztrófát okozó cég tulajdonosait és munkavállalóit. Majd azokat is, akik szembesültek vele, hogy az erről szóló törvény nem pontosítja, nem részletezi, hogy milyen esetekben élhet a kormány azzal a lehetőséggel, hogy rendeletben az állam felügyelete alá vonja a gazdálkodó szervezetek működését, s az állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár el.
Ki örül neki? Az állam, hiszen a honvédelmi törvény októberi módosítása lehetővé teszi, hogy bármikor, amikor valamilyen helyzetet rendkívülinek ítél, alkalmazza a jogszabályt.
Miért volt meglepetés? Mert a karakán kormányzati fellépésről és kommunikációról a legtöbben – még ellenzékből is – elismerően nyilatkoztak, ugyanakkor szerencsésebb lett volna, ha nem egy olyan törvényt alkot a Parlament, amely visszaélésekre is módot ad.
Mi lehet a következménye? A jogszabály pongyola megfogalmazása miatt a döntéshozók önkényesen határozhatják meg, hogy mit ítélnek rendkívüli helyzetnek, s mikor teszik rá a kezüket egy cég vagyonára.
K. Z.: A magyar jobboldal az államot a modernizáció egyik legfontosabb eszközének tekinti, ezért él is kormányon gyakran az állami jogosítványokkal. Ki lehet persze államosításra cseresznyézni a legígéretesebb ágazatokat, de egy privatizációpárti következő kormány az így összegyűjtött állami vagyont könnyen elherdálhatja (lásd a Postabank példáját).
